Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 7. szám · / · Erdősi Dezső: Az átok
Drakula: Azt mondom nektek, írjátok alá.
András, Viciánu, Papp: Nem írjuk!
Viciánuné: A fődönket nem adjuk!
Pappné: A házunkat nem adjuk!
Id. Toroczkóné: Az ördögöt nem zúdítjuk a nyakunkra. Nem kell más, csak akkor lyukat fúrjanak a föld alá, mint a kút, csak annyi fődet ássanak ki, mint ami tíz sírhoz elegendő, és egerek eszik a zabot, dögöt ellik a tehén, nem tojik a nyúk. Domnyu, domnyu, ne dönts minket a veszedelembe!
Pópa: Ne féljetek. Én vagyok az Isten szolgája. Én visszakergetem a föld alá az ördögöt.
Pappné: Nem tudja azt a pap. Az ördög, ha megharagítják, megbirkózik az istennel.
Pópa (Drakulához): Nem boldogulunk velük.
Drakula: Majd meglátjuk. (Parasztokhoz.) Hát mit akartok? Amit muszáj, azt muszáj. Az urak az erősebbek.
András (Drakulához): Kend nemrégiben még a bánya ellen vót. Most meg idehívott bennünket, hogy írjuk alá. Kend sem a régi már. Az urak megvették kendet. (Pópához.) Magát is.
Pópa: Ne gyalázd az isten szolgáját.
András: Nem az én papom. Én római katolikus vagyok.
Id. Toroczkóné: De az én papom.
Drakula (izgatottan): Hallod-e te legény, nem lehet teveled okosan beszélni? Vigyázzatok, ki ne kezdjetek velem!
Anna (konyhából kijön, összeteszi kezeit és könyörög András felé).
András (közelebb lép Drakulához és tompított hangon): Hát velem lehet beszélni! Mi lesz az Annával? Mink akarjuk egymást.
Drakula (dühösen eltolja magától Andrást) (többiek felé): Én pedig azt mondom, nektek kutyák, hogy írjátok alá. Mert akár aláírtok, akár nem, mégis megkezdik a bányát. Aztán pörösködhettek. Mehettek a Poncius Pilátushoz.
Pappné (pópához rohan): Igaz ez, pópa?
Pópa (vállat von): Hja, nagy urak a magyar urak.
Papp: A mi aláírásunk nélkül megkezdik? Hohó! Ebbe mink is beleszólunk.
András (ki eddig sötéten állt): Megkezdik? Jaj annak, aki az első csákányvágást teszi. De jaj neked is. (Drakulához.) Neked is. (Pópához.)
Drakula: Kutya, te mersz? Széttéplek. (Rá akarja vetni magát.)
Anna (közéjük rohan, letérdel és átöleli András lábát): András! András!
Drakula (félőrülten a dühtől, Annához): Mit? Megvesztél? (Felragadja Annát, ellöki, feláll a sátor alatti lócára, kiterjeszti karjait). Te nagy Belzebub! Poklok ura, rám hallgass. Én, a te szolgád elátkozom ezeket! Vetésük rohadjon, tehenük szikkadjon, borjak dögöljetek, disznók ne egyetek! Átok rátok, átok munkátokra, átok minden fajtátokra... Belzebub úgy segéljen, Ámen! (A lócáról leugrik, beszalad a konyhába.)
(Parasztok megdöbbenve állnak.)
Drakula (kijön a konyhából, a konyha küszöbére parazsat tesz, erre sok sáfrányt szór. Füst támad, amely a parasztok felé száll):
Füst, füst, szállj rájuk, szállj rájuk örök átok!
Füst, füst, szállj rájuk, szállj rájuk örök átok!
Füst, füst, szállj rájuk, szállj rájuk örök átok!
(Parasztokhoz): No, most már elmehettek.
Id. Toroczkóné (térdre esik): Átok! Átok! Elátkozott! Jaj nekem, jaj! (Kezeibe temeti arcát, aztán leveszi és széttárja karjait. Szívéhez kap.)
Többiek: Átok! Átok! El vagyunk átkozva!
Viki: Jaj a szívem, megmarkolta! Eressz el, kutya! (Elvágódik.)
Viciánuné (térdre borul a pópa előtt): Pópa, segíts!
Pópa: Mért nem fogadtatok szót? Majd otthon megnézem a szent könyveket.