Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 7. szám · / · Erdősi Dezső: Az átok
(Pópa, Drakula jönnek be a kapun. A konyhából kijönnek alispán, szolgabíró. A konyhából ki-kitekint Anna. A parasztok köszönnek, leveszik a kalapjukat.)
Pópa: Testvéreim, örömhírt hozok nektek. A tekintetes vármegye, amelyik mindig a szívén viseli a szegény nép érdekét, legyen az akár magyar, akár román (alispán helyeslőleg bólint.), elhatározta, hogy hajlandó lesz megvizsgálni a panasztokat a legelő miatt.
Viki: Legelő! Ott jó. Nyulászni fogok, nyulászni. Én meg tudom fogni a nyulat.
Ifj. Toroczkóné (befogja Viki száját): Ne bomolj!
András: Megvizsgálják. Hát mit vizsgálnak? Nagyon jól tudja itt mindenki, hogy az a legelő a mienk. Az apánké vót, a nagyapánké!
Alispán: Az nem bizonyít semmit. A fő a törvény.
Papp: Az már igaz. Furcsa törvény van minálunk. Három esztendő előtt azt mondta a törvény, hogy a legelő nem a mienk, hanem a grófé. Most azt mondja a törvény, hogy a miénk? Hát mi az a törvény, levelibéka?
Szolgabíró (alispánhoz, nevetve): Te, ez a bocskoros megfog. Bízd csak ezekre. (Drakulára mutat.)
Drakula: Hohó, azt még nem mondja a törvény. Tudjátok, hogy a törvény akármilyen öreg is, olyan mint a fiatal fa. Hajlítani lehet. A fiskális is abból él, hogy csűri-csavarja a törvényt.
Viciánu: Vigyen el az ördög minden fiskálist.
Viki (fölkap egy karót, a lába közé teszi, mintha lovagolná): Én már láttam, hogy viszi el az ördög a fiskálist. Így! (Lovagolva szalad.) Ha én lennék az ördög, úgy elvinném a fiskálist, hogy sose gyünne vissza. Így vinném. (Szalad és pofozza a karót.) Ne, te ne!
Pópa (kacag.)
Alispán: Eredeti egy hülye.
(Ifj. Toroczkóné, András lecsendesítik Vikit. Ezalatt a pópa összenéz Drakulával, aki int neki és kisompolyog a kapun.)
Drakula: Tudjátok, hogy a Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. A törvényt sem hajlítják ingyen, csak úgy isten nevében. Hát a nemzetes, nagyságos alispán úr füle hallatára mondom nektek, visszakapjátok a legelőt, ha aláírjátok a szerződést.
Id. Toroczkóné: Soha! nem abajgatjuk magunk ellen a pokol urát. Kigyelmed az ördög embere, domnyu. Kigyelmed tudja legjobban, micsoda baj lesz abból, ha az ember az ördöggel kezd ki.
Drakula (diadalmasan néz alispánra és szolgabíróra): Hát igen, az ördög az erősebb mindenkinél. De most ne féljetek tőle, azt mondom nektek.
Pappné: De a nyáron még azt mondta kigyelmed, hogy ne írjuk alá a szerződést éppen az ördög miatt.
(Alispán, szolgabíró összenéznek.)
Alispán (szolgabíróhoz): Ejha! Ilyen csirkefogó!
Szolgabíró: Azért tette, hogy rákényszerítsen bennünket, hogy hozzáforduljunk.
Drakula (mérgesen): Ne karattyoljatok. Mást is ígér nektek a vármegye. Utat kaptok, finom, jó utat. Én magam fogok ügyelni, hogy a kövezők jól dolgozzanak. (Alispánhoz.) Ugye, nagyságos uram?
Alispán (félre): Gazember. (Hangosan.) Úgy van!
Viciánu: Út? Minek nekünk az út? Ha fuvar nincs.
Drakula: De lesz, ha bánya lesz. Ha bánya lesz, minden lesz, munka lesz. Munka, pénz, fuvar.
Papp: Nem hiszem én.
Pappné: Ha jó lesz az út, majd többet jártok el a vásárokra. Ott mindig leisszátok magatokat.
Viciánu: Ez még nem volna baj. De szent Mihálykor kigyütt a végrehajtó hozzám, és a szekere fölfordult a sárba. Csupa kék vót a pofája. Mondta is, hogy nem gyün ki többet az istennek sem. Ha jó lesz az út, gyünni fog, valahányszor csak kűdik.
Drakula: Iskolát is kaptok. Magyar iskolát.
Alispán (halkan): De hiszen ezt nem is ígértem.
Drakula: Ja, ha a nagyságos úr akadékoskodik, akkor én leköszönök. Én csak úgy mondtam. Meg köll nekik ígérni mindent. Köll is ezeknek iskola?
Pappné: Télen a gyerekek gallyakat gyűjtenek az erdőbe. Szegény embernek nagy segítség a gyerek.
Viciánuné: Iskola? Ki fogja akkor őrizni a libákat?
Viki: Én! Amióta nincs legelő, én őrzöm a libákat. Vigyázok én rájuk. A mútkor egy liba elröpült, megfogtam, kitekertem a nyakát. Így (mutatja, hogy tekerte ki a nyakát és nevet).
Pappné: Te? Hát azért hiányzik egy ludam. Te gézengúz! Varjak vájják ki a szemedet. (Dögönyözi Vikit.)
Ifj. Toroczkóné: Istenem, a libákat sem lehet rábízni!
Viki: No, ne bántson, majd lopok magának egy ludat.
(A többiek nevetnek... Színen egy kis mozgolódás. Pópa visszajön.)
Drakula (pópához, hogy alispán és szolgabíró is hallja): No, megcsináltad?
Pópa: Meg. Beleszórtam a tejbe. Menten piros lett, mint a vér.
Alispán (szolgabíróhoz): Mi ez? Mit öntött a tejbe? Hol volt ez mostanáig?
Szolgabíró: A szomszédban.
Alispán: Nem értem.
Szolgabíró: Én már kezdem érteni. Majd elmagyarázom. Azt hiszem, legfőbb ideje, hogy eltávozzunk. Késő éjszaka lesz, mire a városba érünk. Ami itt következik, azt mi nem nézhetjük végig. (Hangosan, parasztokhoz.) Atyafiak! Isten áldjon! Jó egyezséget. Majd, ha szót fogadnak, áldomást is iszunk!
András: Áldomást? Aminek mink fizetjük az árát?
(Alispán, szolgabíró el.)