Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 7. szám · / · Erdősi Dezső: Az átok
(Drakula és leánya, Anna. Drakula magas csizmás ember, kék ingben, fekete, kopott művészkalappal a fején, rendkívül széles karimával, torzonborz, őszes, fekete szakálla van. Vad és komédiás gesztusokat használ. Leánya, Anna, tizenkilenc éves, csinos, jobb fajta román paraszt ruhában. Drakula a sátorban áll, a lepedőre korommal halálfejet rajzol. Anna kijön a konyhából, kezében szakajtókosár.)
Drakula: Unom már ezt a sok koponyapingálást. A szél mindig lefújja a kormot. Okosabb lenne, ha igazi koponyát szereznék. Hé, Anna! Itt vótak már a Flóreszku Tódoréktól? Tennap a fahordáskor a szürkéjüknek kibicsaklott a lába.
Anna: Nem vótak itt.
Drakula (megfordul, leteszi a koromdarabot az asztalra): Csak nem kűdtek el a városba az állatorvosért? Az ősszel is, amikor a tehenük felpuffadt, ahhoz a városi majomhoz szaladtak.
Anna: Igen, a Riska. Meg is gyógyult.
Drakula: Hát én nem gyógyítottam vóna meg? Mit tud egy olyan nyápic zsidó, aki a pesti iskolába tanult, és azt se tuggya, mitül döglik a légy. A Flóreszkuék már nem férnek a bőrükbe. Pedig én tudom, amit tudok. (Kárörvendve.) A múlt héten fát loptak a kincstári erdőből, valami két ölre valót, most is ott áll még az udvarukba. Ha megtudom, hogy elkűdtek az állatorvosért, drága lesz nekik a fa. - Te Anna, rendbe vannak a szerszámok?
Anna (az udvaron rakosgat): Igen.
Drakula: Hol a fordított Krisztus?
Anna (a ház felé mutatva): Bent az almáriomban.
Drakula: És a tömjén, a sáfrány?
Anna: Az asztalfiókba.
Drakula: Hát a száradt bikaszív, a majomepe?
Anna: Az is az almáriomba van, mindegyik más köcsögbe.
Drakula: Hát a tizenegyágú vella?
Anna: Az istállóba. Minden rendbe van.
(Drakula megfordul és tovább pingál, Anna felveszi a kosarat és be akar menni a konyhába. A kőfalon túl, a szomszéd ház udvarából magyar ének hallatszik. Anna megáll, figyel. Arca földerül, apjára néz, ki háttal áll, aztán megfordul, a falhoz szalad és román dalt énekelve fölmegy a kőfalhoz támasztott létrán.)
Drakula (megfordul): Hé, te lány, nem takarodsz onnan!
(Anna, aki éppen átintegetett és pisszegett, ijedten megy le a létráról. A szomszéd házból még erősebben hallatszik a magyar dal.)
Drakula (fenyegetőzve a fal felé): Majd adok én neked. Te Anna, hadd abba a komédiát avval a kódis magyar legénnyel. Nem adlak hozzá, ha megfeszűtök is. Nem neki szereztem, nem neki dógoztam. Vagy a pópa fiához mégy, vagy kitekerem a nyakadat.
Anna (pityeregve el).