Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 5. szám · / · Figyelő

Bolcas Lucián: Világhatalmi törekvések kereszteződése a Balkánon

"Sikerült a Balkán-szövetség létrejöttét megakadályoznunk."

Ez volna a külügyminiszter mérlege szerint a lezajlott Balkán-krízisben követett politikánk elég drágán megváltott nyeresége.

A külügyminiszter nyilván Albániára meg Bulgáriára gondol, és ezekre alapítja megnyugtatásnak szánt nyilatkozatát. Másrészről azonban Románia, Szerbia, Montenegro és Görögország postai egyezményre léptek, és még egyéb egyezmények vannak készülőben - Románia és Szerbia között pedig sietnek fölépíteni az első vasúti hidat - a jövendő barátság foglalóját. Ezek már nem tervezgetések, nem kombinációk, hanem való tények, vagy olyanok, melyek a megvalósulás stádiumában vannak, tehát velük számolni kell. E tények számításba vétele mellett pedig a Balkán-szövetség létrejöttét, vagy létre nem jöttét lehetetlen mint teljesen elintézett ügyet véglegesen elkönyvelni. Sőt százszorta bizonyosabb, hogy a Balkán-szövetséggel még jó sokáig mint olyan nyílt tétellel lesz dolgunk, mely a jövőben is súlyos kötelezettségeket fog reánk róni.

Hogy hányadán is állunk a balkán-szövetséggel, s hogy egy ilyen új alakulás fellépése miként érintené az osztrák és magyar érdekeket, ezek a kérdések elég súlyosak, és vonatkozásaik messze elágaznak. Megvilágításuk annál inkább megér egy kis fáradtságot.

*

Az Osztrák-Magyar Monarchia területének és népességének egy részével benne van a Balkán vidékében. Ha tehát, úgyszólván, egész Európa érdekelve van a Balkánon, annál inkább vallhatja Ausztria-Magyarország, hogy igen fontos érdekei vannak ottan. Általában, mint a múltban annyiszor, úgy most is, a világpolitikának igen fontos szálai bogozódnak ott össze. Ezeknek mozgatóit nem fürkészhetjük anélkül, hogy az alakulások bizonyos időtávlaton belüli folytonosságát, illetve kapcsolatait ne figyelnénk.

Korunk világpolitikáját a hármas-szövetség és a kettős-szövetség egymáshoz való viszonya irányítja. E politika bár általános és folytonosan fokozott felfegyverkezés árán, meglehetős huzamosan fenntartotta a békét, de az a bizonyos európai koncert, melyben egybefolyik, csak addig ér valamit, amíg nincs reá szükség, mint azt az utóbbi két Balkán-háború is nyilvánvalóvá tette.

Nem érdektelen a két csoport elhelyezkedése, mely egy kereszt képét mutatja olyanformán, hogy a keresztnek egyik ága (a hármas-szövetség) elválasztja egymástól a másik ágnak (a kettős szövetségnek) két karját, illetve ez utóbbi ág két karja a másik ágat közrefogja.

E két csoport mellett egészen különleges, látszólag indifferens helyzetet foglal el Nagy-Britannia az ő "splendid isolation"-jában, mely addig tart, amíg Franciaország és Németország útjai és törekvései egyaránt keresztezik, feltartják és zavarják az angol külkereskedelem és gyarmatpolitika céljait. De az afrikai befolyás-zónák elosztása, Egyiptom protekturátusának megkaparintása, a Fashoda-ügy rendezésével az angolok gyönyörűen elhelyezkedtek Afrikában, és míg Franciaországgal ezek után meglehetősen szívélyes viszonyt tudnak állandósítani, egész figyelmüket a mind mohóbb imperializmussal fellépő Németország felé fordíthatják. Viktória királynő uralkodásának utolsó éveire esik ez a fordulat, de az angol politikának új formája csak később jut határozottabban kifejezésre. VII. Edward király utazgat, barátkozik, és az egykor mulatozásairól híres walesi herceg utazásai - nem hiú élvezeteket hajhásznak. Annyira nem, hogy a hármas-szövetség csakhamar egy hármas antanttal találja magát szemközt (Anglia-Franciaország-Oroszország), sőt az új alakulás Olaszország extra-tour-jai folytán egyidőben úgy néz ki, mint egy négyes antant, melyben a hármas-szövetségnek egyik tagja is vendégszerepel. Másrészt Románia kerül szorosabb összeköttetésbe a hármas-szövetséggel, mint ennek kültagja.

Anglia beavatkozásával az európai hatalmak csoportosulásának új képe egy gyűrűt igyekszik mutatni, melynek célja nyilvánvaló: a közép-európai hatalmakat körülzárni, és a tengereket, különösen a Földközi-tengert uralni. Ezen új alakulás határozottan magán viseli az angol érdekek jegyét, bár kétségtelenül a francia és az orosz érdekeket is kiválóan szolgálja. Perfektnek ugyan még nem nevezhető ez új világpolitikai csoportosulás, vagy legalábbis nem perfekt még abban az értelemben, amilyennek céloztatott. De ne aggódjunk. Ügyes kezek indították a megvalósulás felé, Edward király - az "arbiter elegantiarum" - finoman ápolt kezei, éppen ezért illőnek tartjuk ez alakulást Edward király gyűrűjének nevezni. Egyben pedig elismerhetjük, hogy az Edward király művét tovább folytató orosz és francia diplomácia szintén mesteri kezekkel dolgozik és nem siker nélkül, ami a politikában a legfőbb érdem. A gyűrű akkor lesz teljesen zárt, mikor sikerül majd az alakulandó balkán-szövetséget is belekapcsolni. Hogy az antant milyen vonzóerőt gyakorolt Olaszországra már eddig is - azt láttuk. Hogy Románia bekapcsolását sem kell lehetetlenségnek tartani - azt szintén megmutatta a második Balkán-háború befejezése.

De hát - Albánia? - Bulgária?

Mindenekelőtt: Albánia annyira keze ügyében fekszik Olaszországnak, az olasz befolyás annyira erős volt ott már eddig is, főleg pedig az olasz ipar és kereskedelem sok tekintetből oly előnyös helyzetben van az osztrák és magyar ipar és kereskedelem felett, hogy minden adott körülményekből kiindulva, Albánia hamarabb fog olasz, mint osztrák és magyar befolyás alá kerülni. Olaszországnak, természetesen, szintén nem lehet a szemére vetni, hogy nem kultiválná eléggé balkáni érdekeit.

És - Bulgária! Mit fog tenni az osztrák-magyar-barát Bulgária, mikor minden oldalról egymás között szövetkezett, és együttesen az antant hatalmi és érdekszférájában tartozó országoktól lesz körülzárva? Ha a magyar kormány egy vagonparkot akarna a bolgár vasutaknak kölcsönadni, a szállítást nehezen lehetne a szerb vasutak megkerülésével eszközölni. Nemkülönben ha Weisz Manfréd töltényeket akarna szállítani, ezeket vagy a románok foghatnák el az alsó-Dunán, vagy a görögök koboznák el.

Az ilyen körülzárás stratégiailag rendkívül veszedelmes, gazdaságilag pedig egyenesen megfojtó. Egy ilyen körülzáratás veszedelmével szemben bármely államnak csak egy törekvése lehet: vagy keresztültörni a zárat, vagy pedig a körülzáró hatalmak érdekközösségébe belépni.

Ideig-óráig talán érthető, hogy az elszenvedett vereségek után Bulgária most már összes szomszédainak megkerülésével, sőt egyenesen összes szomszédai ellenére keresi szövetségeseit. De amikor elmúlik majd az első keserűség, és fogják érezni az ország egész életére és különösen gazdaságára rendkívül bénítólag visszaható körülzáratás következményeit, józanul nem lehet a bolgárokról sem egyebet föltételezni, mint amit bármely nemzet megtenne hasonló körülmények között: keresztültörni a zárat - vagy a körülzárókkal egyesülni.

Mindezekből következik, hogy a Balkán-szövetség létesülése esetében és amennyiben a Balkán-szövetség az antant hatalmi és érdekszférájába kerülne - az események tényleg ezt az irányzatot mutatják -, az ilyen körülmények által adandó helyzetben Bulgária vajmi keveset számíthatna a hármas-szövetségre nézve.

*

Egy nagy -tout-t csak egy még nagyobb -tout-val lehet ütni. Tudja ezt minden játékos. Csak a hármas-szövetség diplomáciája nem tudná? Ezt alig lehet föltenni. Pedig egy olyan hatalmas alakulást, mint amilyennek Edward király gyűrűje ígérkezik - nem lehet a szükségképpen nagyon is bizonytalan magatartásúnak ígérkező Albániával és Bulgáriával egyensúlyozni - sőt nem lehet még abban az esetben sem, ha ezen országok részéről egy sziklaszilárd magatartást várhatnánk. A világért sem akarjuk a nevezett két ország erkölcsi megbízhatóságát firtatni. Nem erről van szó. Hanem legfeljebb arról, hogy az adott vagy adandó anyagi körülmények kényszeréből kifolyólag milyen lehetőségekre lehet és szabad számítani?

A Németország és Ausztria-Magyarország körülzárását célzó antantgyűrű ellenében a hármas-szövetségnek nem a balkánszövetség meghiúsítására van szüksége. Ez a balkánszövetség még jó is lehetne valamire. A hármas-szövetségnek egy olyan blokkra van szüksége, mely az antanthatalmakat alaposan elválasztaná egymástól, a Földközi-tengerben pedig a hármas-szövetségnek a legnagyobb biztonságot és mozgási szabadságot nyújtaná. Edward király gyűrűjével szemben a hármas-szövetség politikája úgyszólván magától adódik. A legelső kéznél lévő térképről leolvashatja minden értelmesebb figyelő. Az a blokk, mely koncepcióban Edward király gyűrűjével szemben mint hasonértékű formáció szerepelhetne, egy trapéz, vagy trapezoid formájában kínálkozik, mely az Északi- és a Balti-tengertől a Földközi-tengerig terjedne, és a jelenlegi hármas-szövetség mellett a balkánszövetséget is Romániával magában foglalná. Ez a trapéz az antanthatalmak közé a jelenlegi alakulásnál egy területileg és gazdaságilag sokkal messzebb kiható jelentőségű és hatalmilag is jelentékenyen meggyarapodott, tehát sokszorosan megerősített éket verne.

Az ezen formáció elérésére irányított igyekezet meg is volt a hármas-szövetségben. Bismarck ugyan úgy tett, mintha a Balkánt fölényesen negligálhatná. De Andrássynak volt egy programja, mely a monarchiának a Balkánon való térhódítását tűzte ki céljául... 1876-ban Reichstadtban Ausztria-Magyarország és Oroszország között egyezség jön létre, mely a Balkánt két érdekszférára osztja: egy nyugati - osztrák-magyar - és egy keleti - orosz - érdekszférára. Ezen egyezségből kifolyólag és a berlini kongresszuson nyert megbízatása értelmében a monarchia elfoglalta Bosznia-Hercegovinát, és a Szandzsákban is megvetette a lábát. A szaloniki vasút pedig a legutolsó Balkán-eseményekig úgy szerepelt, mint az osztrák-magyar Balkán-politika további sarkalatos posztulátuma.

De az utolsó évtizedben az osztrák-magyar politika irányt változtat. Az új irányt még nem látjuk ugyan, de tapasztalhatjuk, hogy a régi föl van adva, vagy legalábbis rosszul, sőt fonákul van szolgálva. Az Osztrák-Magyar Monarchiának igen fontos okai lehettek, hogy az Oroszországgal kialkudott érdekszféráját megossza Olaszországgal. Sebaj! - mondhatták a diplomata urak - úgyis a családban marad, azaz a hármas-szövetségben. Tekintve Olaszországnak a hármas-szövetséghez való - olykor nem a legszilárdabb - viszonyát, ez a számítás még balul üthet ki.

A Szandzsákot azonban - úgy mondják -, elég erős "jogcímek" hiányában a monarchia Törökországnak visszaengedte, azért, hogy Szerbia és Montenegro megosztozzanak rajta. Erre már nem lehet mondani, hogy a családban maradt. Mindezek után a Szaloniki felé vezető út fel volt adva. A dalmáciai és bosznia-hercegovinai helyőrségek tiszti kaszinóinak egy kedvenc témája foszlott szét. Ez, osztrák nyelven szólva: Rückwärtskonzentrierung. A bécsi külügyminisztérium bizonyára tudni fogja, hogy miért kellett ennek is így lenni. Mi - pusztán a tények logikájára lévén utalva -, valljuk meg, hogy nem érthetünk meg mindent. ha egy irányváltozásról volna szó, és ha ezen irányváltozás tényleg azt jelentené, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia csöndesen a Balkán-sarokba húzódik - ezt még kevésbé érthetnénk éppen most, mikor a Balkán egy, a hármas-szövetséggel szemben álló hatalmi láncolatba kerülve, a hármas-szövetségre és mindenekfelett Ausztria-Magyarországra nézve igen kényelmetlen szomszéddá válhatik.

A mindig veszedelemfészek Balkánon a világhatalmi törekvések két irányzata készül egymást keresztezni. Ezen felkészülésben ez idő szerint mintha a hármas-szövetség volna alul, nem is annyira a hatalmi arányok szempontjából, mint inkább a gazdasági verseny tekintetében. Pedig bízvást elmondhatjuk, hogy korunk nemzetközi viszonylataiban egy szerencsésen irányított gazdasági politika többet jelent, mint egy nyert hadjárat. Általában korunk népfelvilágosodottságához hozzátartozik, hogy a nemzetközi viszonylatokat mindenekfelett a népeknek évtizedekig, sőt évszázadokig vajúdó és kialakuló lét- és haladási szükségletei - valamint az ezen szükségletek kielégítésére irányuló törekvések szabályozzák... Ezek ma már oly igazságok, melyek ellenére még egy hármas-szövetség sem tud nemzetközi politikát csinálni.

Ha nem is tudunk mindent megérteni - hiszen külpolitikánknak számtalan olyan titka lehet, amit nem kötnek mindnyájunk orrára - mégis némely jelenségek magyarázatául kénytelenek vagyunk azt a főbenjáró különbséget megállapítani, mely a hármas-szövetség és az antant politikájának modora és eszközei között észlelhető.

A hármas-szövetség kiválóan hatalmi szövetkezés jellegével bír, mely katonai számításokra van alapítva: ennyi katonám van, annyi katonád van, ha egyesülünk, nem félünk senkitől... Hogy ez mennyire így van, mutatja egyebek között Románia csatlakozása is a hármas-szövetséghez, olyan időben, mikor a magyarországi románok kérdése egyrészt, másrészt pedig a vámháborús állapot olyan színezetet adott e csatlakozásnak, hogy az esetleges kölcsönös fegyveres segítségen kívül itt tényleg egyéb közös érdek alig foroghatott fenn.

Minden politikai alakulás csak azon eszközökkel és azon erőknél fogva érvényesülhet, amelyek életre hívták. Nem kell csodálkoznunk, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia mindig nagyhatalmi állását mutogatta a Balkán-államoknak. Még a gazdasági kérdéseket is a nagyhatalmi állás előtérbe helyezésével igyekezett elintézni - vagy pedig vámháborúkkal. Az eredmény nem maradhatott el. Ahelyett, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia külkereskedelme normálisan fejlődött volna, az 1884-1890-ig terjedő időszakban, tehát 6(!) év alatt a monarchia kivitele Romániában az összes bevitel 44,03%-áról 23,9%-ra, Szerbiában pedig 63,4%-ról 19,07%-ra esett vissza.

Meglehet, hogy a monarchia hatalmi visszavonulása csak történetesen halad a gazdasági vereség nyomában, illetve hogy a monarchiának a Balkán-államokhoz való politikai viszonyát nem annyira a barátságtalan gazdasági viszonyok rontották el, bár kétségtelen, hogy barátságos gazdasági összeköttetések a Balkánon kitűnő szolgálatára lehettek volna a monarchia politikai helyzetének.

A monarchia Balkán-politikájának hasznát élvezik - az antanthatalmak és Németország, melyek elárasztják a Balkán-országokat áruikkal, kölcsönökkel, vállalkozásokkal, műszaki és ipari munkaerőkkel - mindennel, amire kultúréhes népeknek szükségük lehet.

*

A két világpolitikai hatalmi csoport balkáni versengésének talán legkritikusabb idejét éljük. De a játszma még nem dőlt el.

A jövőbeni Balkán-politikánk feladatait az eddigi fejlemények ekként adják fel:

1. Felvehetjük-e a versenyt gazdasági téren, és képesek leszünk-e a balkáni államoknak előnyös és szükségleteiknek megfelelő összeköttetéseket nyújtani?

2. Sikerülni fog-e a létesítendő Balkán-szövetséget a hármas-szövetség hatalmi és érdekszférájába bekapcsolni?