Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 5. szám · / · Figyelő
Bató József, kitől a Nyugat most rajzot közöl, fiatal magyar festő. Nem akarom különösen hangsúlyozni, hogy itthon nem sokan ismerik. Művésztársadalmunkban sem nagyon otthonos. "Művészet-politikát" nem csinál.
Úgy látom azonban, mégis taktikázik - önmagával szemben. Döntő kérdések elé szereti állítani tehetségét. Először a Champs de Mars-on lépett nyilvánosság elé, majd - mikor otthonos lett Berlinben - a Seccessio-ban állította ki képeit, és közben a Sonderbundban is szerepelt. Nem hiányzott azért a Műcsarnokból sem. A 12-es tavaszi tárlaton igen jól függött néhány kissé cézanne-os tájfestménye.
Tagja lett egy meglehetősen internacionális, progresszív jellegű berlini művészegyesületnek, és azzal állított ki az ősszel Mannheimban. Itt érte az a kellemes meglepetés, hogy egy honfleuri kikötőrészletét megvette a kölni Wallraff-Richartz múzeum.
Már hivatalból sem szabad állítanom, hogy az országos Képzőművészeti Tanács vásárlásainak nem kell jelentőséget tulajdonítani. Nem titok azonban, hogy vannak múzeumi s vannak emellett egyszerű állami vásárlások. Az utóbbiak pedig veszedelmesen hasonlítanak a tanulmányi ösztöndíjakhoz.
Bató Jóska tehát igazán nem volt rossz életfilozófus, mikor a vadidegenben vállalt tűzpróbát. Lehet, hogy sokat mulasztott, mikor következetesen távol maradt a Japán-asztaltól, de az olyan első siker, ami a gondolat egyszerűségével és tisztaságával köszönt be, megbecsülhetetlen energiaforrás marad az egész életen át.
Bató különben Nagybányán és Párizsban töltötte iskolaéveit. A bensőséges természetpoézis úgy látszik, sohase fog belőle kipusztulni. Matisse intellektuális művészete is nagyon megfelelt egyéniségének. "Ein mittelgrosser, still anmutender Mensch mit einem Geigergesicht" írja róla Alfred Kerr a Pan egyik füzetében. Valóban nincs benne, sem a fellépésében, sem a művészetében, semmi erőszakos, semmi betyáros. Az intellektuális festés korszerű problémáival foglalkozik, de nem doktriner és még kevésbé tömegpszichológus. Meglepetésekre nem pályázik. Programja: monumentális ábrázolás és tudatosan primitív dekoratív stílusfejlesztés. Azok közé az értelmesen kereső fiatalok közé számítható, kik a pleinair, az impresszionizmus vívmányait emlékszerű irányban fejlesztik tovább. A pozitív formákat gondosan hangsúlyozott képértékekké, a finom változatokban gazdag tónusokat esszenciális színfoltokká szereti változtatni. Eleinte nyomatékos dekoratív színértékek uralkodtak képein. Most inkább a téralkotó meleg tónusokat keresi. A természet előtt csak tanulmányokat készít. Képeit a műteremben festi, és céljának megfelelően átdolgozza. Művei logikusak és amellett közvetlenek. Alapértékeik őszintén megnyilatkozó naiv élmények. Ez jogosít fel arra, hogy alkotójukat bizalommal fogadjuk.