Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 5. szám · / · Figyelő

Bálint Aladár: Kiállítások

Két személyiség képe rajzolódik ki a legélesebben a mostani kiállításokon felgyülemlett festmények tömegéből. Vaszary Jánosé és Csók Istváné. Vaszaryé elsősorban, noha Csók István munkálkodásának legjavát, huszonöt esztendős művészi múltjának minden jellemző adatát egymás mellé helyezte, míg Vaszary csak bizonyos időpont eredményeit mutatta be, és azt is csupán egy csoportos kiállítás keretében. De az ő képei nagyobb éllel, határozottsággal vetítik ki törekvéseit (pedig jórészük próbálkozás, némelyik bizonyos problémára való utalás csupán), mint Csók István nagy kollekciója.

A Művészház kiállításán egy nagy terem egész falát foglalják le Vaszary János festményei. E képek a maga teljes mélységében feltárják azt a szakadékot, mely Vaszary múltját a művész mostani törekvéseitől elválasztja. Képei majdnem nihilisztikus megtagadásai annak a naturalizmusnak, melyet Vaszary valamikor oly nagy bravúrral kifejlesztett. Míg mások Cézanne eredményeit ömlesztették át művészetükbe, és ezekkel megtermékenyülve láboltak ki a holtpontra jutott naturalizmus és a végletekig kompromittált impresszionista művészet útvesztőjéből, addig Vaszary a kortársaitól elzárkózva sokkal ősibb kultúrák tanulságai felé fordult. Fokonként eldobott magától mindent, amit a naturalisztikus periódusában fontosnak tartott. Tavalyi képein az alakok mozdulatlansága, a formák zártsága és a kép monumentális felépítése a bizánci mozaikművészet termékeire emlékeztette a szemlélőt. Mostani képeiben kiterjesztette motívumainak körét, és egyúttal problémáit is nagyobb intenzitással törekszik megoldani. Míg közelmúltban festett képein egy vagy két alak zárt egységének vagy egymásmellettiségének hangsúlyozásán felül alig érdekelte őt valami, az alakoknak a térrel való kapcsolatát egyáltalában nem fejezte ki, most már a tér kérdései (sőt elsősorban majdnem csupán azok) foglalkoztatják. A szerkezet és tér végső kérdéseit veti fel ezúttal, a formákat már nem is pikturális, hanem az alapelemekre levezetett geometriai jelentőségük szerint értékeli. Az értékelés e módja természetszerűleg kizárja a színek egyenrangúságát. Vaszary megfeszített munkáját, puritánságát szuggesztív erővel sugározzák ki képei.

Bornemisza Géza képei ugyancsak egy nagy falat borítanak be. A képek így együtt természetesen teljesebben kifejezik a művész szándékait, mint különböző kiállításokon szétszóródva. Bornemisza összevont színtömegeket helyez egymás mellé, és e színtömegekből, melyek egyúttal formaegységek is, építi fel képeit. Komoly, megfontolt művész, aki lassú, következetes munkával fejleszti képességeit, és kerüli a keresztül-kasul nem ismert, fel nem dolgozott festői elemek könnyelmű fitogtatását.

A Művészház kiállításán egyebekben a modern magyar művészet legkitűnőbb, legsúlyosabb egyéniségei majdnem teljes számban szerepelnek. Kernstok Károly, Rippl-Rónai József, Vedres Márk, Berény Róbert, Márffy Ödön, Tihany lajos, Czóbel Béla, Czigány Dezső, és még rajtuk kívül is, egész sereg tehetséges művész.

Kernstok Károly apró vízfestménye csak annyiban közös az "úgynevezett" akvarellekkel, hogy vízfestékkel készült. Egyebekben nagyigényű komoly munka, hosszú esztendők szakadatlan munkájának eredménye, melyben éppen olyan mértékben megnyilatkoznak a mester kitűnő képességei, mint nagyméretű munkáiban, noha a verejtékezés külső jegyei teljesen hiányoznak belőle. E kis papírszelet különben művészetének újabb gazdagodását jelzi. Bizonysága annak, hogy teremtőereje egyre újabb területek felé sodorja, és potenciáinak külső formájában bármily jelentéktelennek látszó megnyilvánulása, megmozdulás, továbbhaladás csíráit hordja magában.

Rippl-Rónai József is egy újabb stílus kifejlesztésének lehetőségeit keresi. Szélesen felrakott színfelületek jelzik a keresés útját. Elhagyta a színek felaprózását. Akt-tanulmányai kitűnőek. Berény Róbert capri-i tájképe ragyog, szikrázik. Az éles fénnyel felvillanó színeket vaskapcsok erejével foglalja össze az idegesen vibráló vonalak hálózata. Márffy Ödön fekvő aktja mozdulatlanságában is csupa akció. Lekötött, koncentrált erők feszültsége érzik a pompásan modellált figura minden részén. Vedres Márk bronzai klasszikusan nemesek, egyszerűek.

Csók István másfélszáz képpel ünnepli a Műcsarnokban huszonöt esztendős művészi múltját. E múlt bármily sok ellentmondás található a festő munkájának eredményeiben, feltétlenül imponáló. Csók István alapjában véve fantaszta, bármily nagy a hétköznapok lendületnélküliségében fogant képeinek többsége. A "Báthory Erzsébetben" és a "Nirvánában" sűrűsödik össze e lélek nyugtalansága. Az előbbiben rendkívüli méretekkel az ordító mese borzalmaival, az utóbbi képben pedig egy absztrakt filozófia piktori megjelenítésével szeretne kilendülni a realitás józanságából. A nirvána ködös örvényei felett botorkál, mikor páratlan festői ösztönnel tudja megszólaltatni egy parasztszoba egészséges darabos poézisét. Transzcendentális témák izgatják, mikor egy hússal kipárnázott fejet a testiség megdöbbentő közelségével, kitűnő karakterérzéssel bír a vásznon megrögzíteni.

Az Ifjú Művészek Egyesülete Ferenczy Károly tíz év előtti törekvéseit propagálja. E népszerűsítés nem hiszem, hogy túlságosan aktuális lenne. Ferenczy Károly becsülettel végigcsinálta azt, amire hivatottnak tudta magát, a kiállításon szereplő fiatalemberek helyesebben tennék, ha kiinduló pontnak vennék, nem pedig a maguk eredményének Ferenczy művészetének tanulságait. Kmetty János nevén kívül alig van név e kiállításon, melyre emlékezni érdemes lenni.