Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 3. szám
Eshajnalpírja alkonyodó népnek. -
Gyermekkorom ködében jössz elém
És látok:
Fekete hajban roskadó fejű
Leányok
Fáradt, komoly processiója jön.
Sokan.
Pilláik mögött égő Babylon
De súlyos pillák
Fényét rámnyitni többé sohse birják.
Kikötőváros szűk sikátora.
Este.
Egy ittas matróz támolyog
S a messze
Sós illatát vad szíve szimatolja.
Te ott születtél s borús boltjait
Laktad
Az opálárús gyémántcsiszolóknak.
Őt tudták
Kaldeus írás aranyjeleit
Gyűrüdön
Melytől lágy ujjad átölelve lankadt,
Mert ősi szekták
Bánattá bágyadt rejtelmes dühét
Vájta beléd.
Nehéz hajú fehér gyermek te
Hogy birod
Véredben gőzét ezer régi nép
Csordult vérének?
Sivatagjáró rabszolgák s buja
Táncosnők,
Ereidből, hogy vérük ki nem árad?
Baráttalan barátnőm, jaj sokat
Látok ha látlak.
Jaj mosolyod, mint népek vándorlása
Legázol.
És gyökértelen kicsi énem félve
Lobog szeledben.