Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 2. szám
Asszony, szépséges és rontó,
Köszönöm, hogy fölébredtél nekem
S néhány boldog hetem
Úgy élhettem, mint egy szerelmes és bölcs.
Hellászi bölcsek és költők
Nagy életét élhettem egy kicsit,
Kiknek szivét viszik
Magasba: finom és rózsás hetérák.
Öledbe, szent ájulásim,
Vagy Életről és Szépről dús viták,
Vagy csók-komédiák?
Nem tudom, ma már, melyik volt több és szebb.
Mintha Hellász küldött volna,
Hogy hadd beszéljen egyszerre velem
A Nő, a Szerelem
S mamás ajkai a bölcseségnek.
Mindenkit el kell temetnem
De Téged az asszony-előkelőt,
Ha lesnek temetők,
Nem tudom, hogy kiként temesselek el.