Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 2. szám
Lassan megtanulok így is élni,
ilyen békülten, hallgatag.
Balgatag, aki tovább verekszik,
ha az erője elapad.
Ifjúságomnak tágranyílt szemét
mostan félőn a földnek szegzem.
Szebben éltem: harcoltam eddig.
Ma már alig hogy lélekzem.
Ó vézna, törpe, maradék élet
a pompás pazarlás után!
utána a dühös veszélynek
kullog e lomha lét sután.
Kis okon sírás, oktalan öröm,
két áhított szem alamizsna-lángja,
lángja-vesztett lélek... beéred-e ezzel,
nagy élet elűzött királylánya?