Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 2. szám · / · Lengyel Menyhért: Egy esztendő
Néhány jegyzet a napról - félrészegen.
Délelőtt a lawn-tenisz versenyen... Wilding, a nagyszerű angol... és az ideges francia... micsoda lendület és mozgás... a francia sokkal tehetségesebb, de evvel a nyugodt, biztos emberrel nem bír... csúnya grimaszt csinált a végén - majdnem sírt...
A játékasztalnál... egy tahiti leány... mint a felkelő hajnal!... A fogai, a szeme, a csodálatos barna bőre... furcsa vonzódásom van mindenhez, ami távoli... exotikus... más földön termett. Két öregasszony... az egyik vézna, töpörödött, szelíd, a másik erőszakos, ordító... a szelíd nyert, az erőszakos elvitatta tőle a tétet... a gyászos öreg nő végignézett az embereken, hogy segítsenek rajta - kinevették. Nincs igazság - gondolhatta -, és lassan megeredtek a könnyei, s ráncos arcán nagy cseppek folydogáltak végig - le a játékasztal zöld posztójára...
A rózsák a Hotel de Paris asztalán... a muzsika... ahogy a tányérok és üvegek csillogtak, szikráztak... egy meleg hullám, ami elöntött... vágy és érzelmesség...