Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 2. szám · / · Lengyel Menyhért: Egy esztendő
Egy öreg angol embernek, itt velem szemben, olyan végtelenül szimpatikus a feje, s olyan mosolygása van, amilyet még nem is láttam emberi arcon. Maga a jóság és komoly vidámság.
-
Lapozgatok a jegyzeteimben, nyugtalanító. Dolgozni kellene. Mi ez - ez az irtózás a munkától. Csak tervezgetés és önsanyargatás - egyszerre mindent meg akarok írni -, leülök és ha öt perc alatt nincs készen - otthagyom. Minden alkalmat megragadok, hogy kibújjak a munka kényszere alól - elmegyek sétálni, olvasok, beszélgetek -, lefekszem a díványra, elgondolkozok az emberekről és dolgokról, kétségbeesek, megvigasztalódom, nőre gondolok, kinézek az ablakon, utazási terveket csinálok, üzletek jutnak az eszembe - ez mind a munka helyett van. Ezer kifogás van és ezer mód, hogy másfelé tereljem a figyelmemet - ha pedig hetekig nem dolgozom, akkor a lelkiismeretem nyugtalankodik, hangos veszekedés zaja támad bennem - a derék és szolid jó ember szidja a másikat, a lustát, álmodozót és haszontalant. Utálatos.