Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 1. szám · / · Figyelő
Miben áll a nevelésről írt művek igazi jelentősége, vagyis, mikor nevelő igazán a neveléstani munka? A közönség - ti. azok a szülők, kik a gyermeknevelés komolyságát felismerték és problémái fölött tépelődnek -, igen sokszor boldog volna, ha egyes esetekben világos utasítást kapna a neveléstani munkában s csalódva teszi félre, ha nem talál benne ilyent. Az első tanult pedagógus - vagy az első utánagondolás - megtaníthatja, hogy receptgyűjteményt nem szabad várnia, hogy még az orvosi "vénylexikon" sem egyszerűen gépiesen lemásolható csodatevő igetár, hogy pedagógiai munka nem adhat mást, mint elveket, ha még olyan múlhatatlan követelmény is, hogy elveit a szemléleti, azaz való tapasztalatba belefonódó és éltető munkájukban ábrázolja: azaz, mutassa meg, hogy hogyan szabályozzák azok az elvek a nevelő munkáját, ha sikert akar elérni, vagyis - mert a siker itt azt teszi - öntudatos és érett intelligenciával bocsátni önállóan a maga útjára az ifjúságot. Ilyen értelemben nem baj, hogy a pedagógiai munka elveket ad, minden tudománynak ez a törekvése, mert csak a magyarázattal kezdődik a tudomány, magyarázni pedig annyi, mint éppen a kormányzó elvek vagy törvények érvényesülését kinyomozni. A neveléstanban is az igazi nevelőhatást az elvekre föllendülő magyarázóképesség adja. Elvek: csomópontok, melyekből az összefonódó szálakat végig lehet tekinteni, logikai gócpontok, melyekben a természet logikája saját magának irányt szabott és erőtartalékot helyezett el és ránk bízza, hogy felismerjük ezeket és aszerint boldoguljunk. Nevelő nem lehet hálásabb, mint ilyen "elvek tanáért", a legnemesebb értelemben népszerűsítő munka ez. A tudomány feladata bizonyosan nemcsak ez, sőt a szakszerű belemélyedés és vitatás nélkül elvi tisztázás sincs, de érett gyümölcse az egész nemes kutatásnak mégis az, melyet az érett tudományos és nevelői bölcsesség a nagyközönség elé tárhat. Sok kitűnő neveléstani munkánk mellett ezért örvendünk Thomas könyvének.
A pedagógiai bölcsesség érettsége és a tárgya fölött uralkodó író formáló művészete együtt teszik vonzóvá e könyvet, a nevelés s a nevelendő lelkének ismerete teszi magától értetődővé, a természetesség kifejezésévé, tételeit s az egésznek ünnepi komolyságát megadja a mindenütt átcsillanó éreztetése amaz értékek páratlanságának, életbevágó fontosságának, melyekre a nevelés irányult. De vonzó és hódító ereje mégis mélyebben gyökerezik: abban a hitben, mely nélkül nincs semmiféle meggyőző hatás, különösen nincs nevelői munka: a nevelés hatékonyságában való hitben. Különben nem vállalkozott volna hosszú tapasztalatokból egy tevékenység elveit leszűrni, ha nem tudná, hogy van sikere annak a tevékenységnek, nem vállalkozott volna egész rendszerét adni e tevékenységnek, ha nem volna tapasztalata, hogy egyetemes érvényű elvek uralják a nevelés és ezzel a nemzetek sorsát.
És ezért nyereség Thomas könyve nálunk is, bár speciálisan francia viszonyokat tartott szem előtt, ami természetes is. Az olvasó fölfedezi e specialitásokat, de nem ez lesz a nyeresége, hanem annak az egységes, rendszeres teendő-körnek megismerése, melyből Thomas egyetlen lényeges mozzanatot sem hagy megvilágítatlanul. Mert a családban való nevelés alatt nemcsak a családban, otthon töltött évek nevelőmunkáját érti, hanem egy nagy és nemcsak Franciaországban életbevágó gondolatot akar bevésni a nevelőkbe: hogy a nevelés természetes és el nem tolható központja a családban van, minden periferikus mozzanat ehhez a központhoz fűződik - visszaadni a családnak a pótolhatatlan, a döntő szerepet a nevelésben: ezzel akarja Thomas felkavarni és - megnyugtatni honfitársai nevelő lelkiismeretét, e köré a központi gondolat köré helyezi el egész rendszerét, amely kezdődik - mint egy modern Rousseaunál - a nevelendőnek már jöttét váró gond és előkészület elveivel és végződik a családalapításéval, s amelyen igazán ugyanaz az üdeség és foglyul ejtő frissesség ömlik el, mint Rousseau könyvén, de ama véglegességek és excentricitások nélkül, melyeknek Emil még ki volt téve. Általában az arany középszer eszménye bontakozik ki Thomas könyvéből, lehet, hogy valaki nyárspolgáriasnak fogja találni, méltatlan volna, ha elítélés gyanánt hányná fel, mert e nyárspolgári életmódot az emberiség legmagasabb ideáljainak elérésére az egyetlen biztos útnak vallja Thomas - és a tapasztalat, benne van ebben a nevelési eszményben a kakokogathia, a "mens sana in corpore sano", a kiforrott vagyis öntudatos intelligencia, az erkölcsi és azért szociálisan is értékes személyiség. - A nagyságot félti valaki, hogy elvész a nyárspolgári formák közt? A kivételesről majd gondoskodik a természet - hátha éppen ezekben a nyárspolgári formákban? Luther tejet ivott, mondja Emerson, mikor a "Wein, Weib und Gesang"-ról dalolt.