Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 24. szám · / · Figyelő
Nem mesterségem az esztétika és az irodalmi kritika, de mert idestova egy esztendeje hiába szólok azoknak, akiknek ez kenyerük: magamnak kell végül megírnom, hogy van két új regény, amelyet minden kultúrembernek el kell olvasnia. Mind a kettő lengyel szerző munkája, de kitűnő német fordításban minden művelt embernek hozzáférhető.
Az egyik: W. S. Reymont Die polnischen Bauern. Diederichs adta ki 4 kötetben, fűzve 10 márka, kötve 14 márka az egész. Sohasem hittem volna, hogy képes volnék még négy kötetnyi modern regényt elolvasni. Megtettem, s nem hiszem, hogy csak azért nem tudtam abbahagyni az olvasását, mert mint társadalmi kérdések munkása a lengyel parasztok képén által tisztábban, világosabban, mélyebben, elevenebben véltem látni azt a magyar problémát, amelyet Eötvös Józseftől Móricz Zsigmondig, Katonától Adyig, Berzeviczy Gergelytől Szeberényiig oly sokan próbálták kicsomózni: a magyar falu problémáját. Igenis azt hiszem: ez a regény jobb szociológiája a falunak, mint száz, a tudományos módszertan minden szabálya szerint készült tudományos elemzés. De mondom: nem hiszem, hogy ez fogott meg oly erősen. Inkább gondolom, hogy olyan művészeti alkotás ez a könyv, amelynek ellenállni a regénytől elszokó mai ember sem tudtam. Egy darab ősvilág, egy nagy lélek- és stílusművész grandiózus konstrukciójában újraalkotva. A természetnek megemberesített, de mégis őseredeti darabja. Tolsztoj legnagyobb regényeire gondolhattam csak, a Háború és békére vagy Anna Kareninára, de ezeknél nagyobbnak, ösztönösebbnek, erősebbnek és a mai emberhez közelebbnek érzem. S hogy múlnak a hónapok, s egyetlen magyar folyóirat, egyetlen magyar kritikus sem ír róla: lelkiismereti kötelességemnek érzem, hogy figyelmeztessem őket rá. Olvassák el és mondják meg ők, igazam van-e.
A másik: Andreas Strug Geschichte einer Bombe. Georg Müller kiadása Münchenben, ára 5,50 márka. Nem "nagy" regény, mint a Reymonté. De aki meg akarja érteni az érthetetlen és értelmetlen nagy orosz forradalmat és ellenforradalmat, a nagy fölszabadulást és utána a rettenetes posványt, az embereket és az országot, amelyben egymás mellett és egymás után elférnek a vértanúk és a kozákok, Tolsztoj és a Beilis-pör, az emberiség szellemi és erkölcsi erőinek legnagyobbszerű megnyilatkozásai és aljasság, embertelenség, gyávaság, becstelenség, piszok, tudatlanság, szolgaság, rabszolgaság: az ebből megértheti. Gorkij Anyá-ja nem magyarázza meg a forradalmat és Arcibasev Szanin-ja az ellenforradalmat. Mégis ezt a két, művészileg is silány könyvet tíz nyelvre lefordították, és tízezerszám olvassák. Strugról pedig szintén nem beszél egyetlen hivatásos kritikus sem.