Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 23. szám · / · Figyelő

Lengyel Géza: Rippl-Rónai ötven rajza

Milyen kevés könyv, illusztráció-gyűjtemény vagy más egyéb publikáció jelenik meg Magyarországon képzőművészeti tárgyról, milyen kevés alkalma van művészek műhelyébe bepillantani annak, aki nem tartozik a kiállítások legszorgalmasabb látogatói közé, vagy többet szeretne tudni egy-egy kedves emberéről, mint amennyit rapszodikusan nyilvánosságra kerülő művei gyors megtekintés alatt elmondanak! Nemcsak a művészi termelés meg a kereslet aránytalan. Még ezzel a korlátolt kereslettel sincs arányban a művészek keltette irodalmi hatás, érdeklődés, kíváncsiság, mely - ha már vásárolni nem tud - könyvet, monográfiát, reprodukciót várna. Rippl-Rónai József most kiadta ötven rajzát egy albumban, s ezelőtt nem is tudjuk, mikor kísérelt meg magyar festő hasonló vállalkozást. Bizonyára nagyon régen, s ha akad példája Rippl-Rónai művének, akkor is egészen új és úttörő valami ez az album a magyar képzőművészeti publikációk ritka sorában. Önálló és egységes munka. Más, mint Rodin rajzai - hirtelen ez jut eszünkbe - céljait, feltevéseit, megcsinálását tekintve egyaránt. Ezek a rajzok nem bizonyos, már kész, vagy készülő képek előfutárjai. Önmagukért való lapok, azért készültek, hogy így együtt reprodukálva nagyobb közönség elé kerüljenek, és megsokszorozott számban is híven adják vissza a művész kezének minden mozdulatát. E célhoz alkalmazkodik az előadásmódja: erőteljes s mégis puha, de nem tónusos, tehát az egyszerű, jó klisével minden részletükig visszaadható tusvonalak. Hogy ezek a vonalak nem jelentenek kontúrokat, puszta felületet sem, hanem tárgyat, figurát, rugalmas, eleven testet - csaknem kizárólag asszonyi testet - mintáznak: ez a végtelen egyszerűségű s mégis befejezett, plasztikus megcsinálni-tudás legfőbb varázsa Rippl-Rónai művészetének.

Azt mondhatni, hogy minden lap kész kép. Kép, mely a színektől, Rippl-Rónai keleti szőnyegre emlékeztető nemes színeitől elvonatkoztatott ugyan, de máskülönben éppen csak annyira vázlatos, amennyire képei is távol vannak attól a szigorúan vett befejezettségtől, mely az akadémikus komponálással jár. A komponálókkal, minden adat töprengő méregetőivel szemben - nem minősítés ez, csupán megállapítás - Rippl-Rónai elbeszélő, mesélő, kinek csak körül kell tekinteni, és anyaga kész, tusba mártott ecsete alól végtelen termékenységgel, közvetlenül, hömpölyögve folyik a tömérdek mondanivaló. Albuma rajzmeséi a női aktról szólnak, mozdulatokról, tömegekről, egymás mellé helyezett figurákról s ezek ritmusáról, furcsa rövidülésekről és pózokról. Előadásmódjuk - mint mondottuk - szabad és közvetlen. De akárhány e rajzolt és látszólag, vagy csakugyan odavetett képek közül teljesen egyensúlyozott, kerek, befejezett s készebb nem lehetett volna a legmegfontoltabb komponálás után. Egyes alakjain pedig, mintha egy mozdulat öntötte volna ki az egészet, fejétől a talpáig összetartozó, egybekapcsolódó mozdulatával. Az impresszionista, az egyszerre látó és összefoglaló művész erényei együtt érvényesülnek itt a fegyelmezett festő automatikusan működő kritikájával.

Az album egyik legpompásabb darabja az önarckép, mely táblájáról tekint le, meleg és nyugodt nézéssel. Ez a szem: ez is a mesemondó és a meselátó szeme. Egész piktúrájában megvan a naivitás, a furfang, nagy lendület és apró örömei a megcsinálás kis taktikai felfedezésének. Az ötven rajz közül igen sok árulja el, mily nagyon ismeri e kis titkokat is.

Rippl-Rónai albumának kiállítása formában egyszerű, minőségben kiváló, még papírja megválasztásában is a művész figyelme ismerhető fel. A Könyves Kálmán részvénytársaság adta ki.