Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 23. szám
Egy fej:
Kedves, szelíd fiú feje,
Rajta hajból barna hullám,
Tenyeremre hulló...
Hol van?
Olyan néha, mintha volna
S messziről felém remegne.
Meg nem érzi más őt.
Csak én.
Csak nekem nevetne arca
S harcait kezem simítná
Homlokáról óva le.
Kedves
Hű szemével nézne s én szeretném
Szívemre görgetném, mint bús göröngyöt,
Mely sírhantra húll...
Hol van?
Él-e s néz-e rám, vagy másra néz?...
...A kéz: kezem, mely őt becézni vágyik,
Csüggedve hervadoz már.