Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 22. szám
A régi utcán ujra végig mentem.
Mint őszi erdőt olyan halkan jártam,
Mint hervadt nyárnak szőnyegén a lábam,
Elnémult multak hullt lombján a lelkem.
Tán nem is jártam? Tán sohase jártam?
Mint őszi erdő lombja egyre hullt
Nap-hervadás fejemre s nőtt a mult,
Én nem mozdultam. Lombhullásban álltam.
A Tisza partján álltam. Ujra ott
Hol egykor vágyam csurgattam az árba
Elfolyni vele messze vándorlásra.
De alvadt vágyam várt ott mozdulatlan
Holott sok útam és napom betölt:
Mert áll a Tisza és folyik a föld.