Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 22. szám
Haj, kiket öleltek, haj merre jártok?
Halljátok-e, utánatok kiáltok
Én régi szeretőim.
Fejetek megadón lecsuklik-e most?
Szivetek, szivetek nagyon fáj-e most,
Fáj-e, mikor haza fáj?
Küldtelek világgá: koldus apátok.
Szerelem-kenyéren tartanak mások.
Van-e megbujni hová?
Véres emlőről éhen lehullt gyermek,
Gyümölcsi fámnak, melyet áldás vert meg
Mások megbecsülnek-é?
Koldus emberszivem eledelt adni
Nem bír, haj, mégse egyet is elhagyni,
Sohse szabadultok el.
Vagytok folyóindák, hiába folytok,
Száz felé virágot hiába hordtok,
Vagyok egyetlen gyökér.
Haj, kiket öleltek, haj merre jártok?
Fáj-e, nagyon fáj-e, ha néha rántok
Rejtett, felejtett gyeplőn?
Bizony árváim hazagyűltök majd ti
Anyátok sírjához múltat siratni
Majd, egyszer, ha mind öregek leszünk.