Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 19. szám · / · Figyelő

Tankó Béla: Boutroux Émile: A természettörvény fogalma a jelenkor tudományában és filozófiájában.
Fogarasi Béla fordítása. (Modern Könyvtár.)

A "természeti törvény": úgy tartjuk, az a kulcs, mellyel a valóság titkait rendre felnyitogatja az ész, azért a valóság meghódításának kifejezője és mértéke. Az értelem hódító ereje addig ér, ameddig a valóság törvényeinek ismerete terjed, e hódító munka hadserege: azoknak a törvényeknek rendszeres kutatói, a tudományok, az elméleti tudományok, melyek a technikai föl- és kihasználóit éltetik és szabályozzák. A tudományok egyszerűen mint tényt tárgyalják, fogalmazzák a törvényszerűséget, mely az általuk vizsgált jelenségtömeget élteti, de az elmélkedésnek van egy magasabb szintje is, ezen a törvényszerűségnek magának értelme érdekel, nem az egyes törvények konkrét fogalmazásai, hanem a törvényszerűség lehetősége egyáltalában: azaz a törvény érvénye. Miképpen lehetséges mindez a tényleges törvény? Vagyis, hogyan és miért van meg ez a törvényszerűség? Ez volt a Kant kérdése, ez a filozófia kérdése azóta. A kérdés ilyen fölállítása egyszersmind az egyes tudományok és a filozófia szerepének természetes kiosztását is illusztrálja a tudós - és a tudható - magyarázatában. A tudományok először dogmatikusan fölteszik s mindvégig hasonlóan dogmatikusan kezelik a törvényszerűség gondolatát, filozófiai jelleget nyernek akkor, midőn e törvények érvényességét kezdik magyarázni: tisztán az érvény kérdése a filozófia problémája kezdetén. Boutroux előadásaiban is az igazi izgató kérdést, a cím láttára, ebben keresnők: hogy osztja ki a szerepeket e különböző fórumok - az egyes tudományok és a filozófia - közt? A csupán rendszertaninak látszó kérdés voltaképpen a legelevenbevágóbb kérdése a tudásnak: a törvény érvényének kérdése a tudományos munkának éspedig az egyes diszciplínáknak éppen úgy, mint a filozófiának logikai előföltétele, a filozófiának éppen létkérdése. A feleletnek az egyes tudományok tényleges, konkrét törvényeinek értelmezésével kell kezdődnie, de a tudás magyarázó elveinek fóruma előtt kell végződnie, a filozófiai öneszmélésben.

Boutroux mestere annak, hogy az egyes tudományok által megállapított törvényeknek a természet és a lélek életének magyarázatában bírt szerepét fikszírozza, azt a hierarchikus összefüggést, melybe a tudományokat a logikától el a lélektanig állítja, Comte első ilyen rendszeréhez képest helyesbítse. E törvények konkrét természetének taglalása Boutroux ereje: az atomelmélet, a teleológia az evolúciós elmélet tömör fejtegetése a legélvezetesebb termékei közé tartoznak e kérdések irodalmának. De az egyes törvényektől az érvény kérdéséig az utolsó lépést nem teszi meg, a filozófiai öneszmélés, vagyis a ténylegesség magyarázata hiányzik. Megelégszik azzal, hogy a természeti törvény - a törvény általában "annak az erőfeszítésnek terméke, mellyel a dolgokat elménkhez alkalmazni akarjuk." (33.) Ez nevezetes gondolat, de nincs tisztázva, és azért egész jelentőségét nem értékesítheti. Mi az az alkalmazás? Kész masszák-e a dolgok, mikor az elme alkalmaz - természetesen magához? Úgy látszik, erre gondol Boutroux, mert azt mondja, hogy a törvények "a szellem és a dolgok közös munkájának eredményei." (35.) De az, aminek törvényeit a szellem keresi, tisztán a szellem alkotása: "kétségtelenül a tapasztalás alkalmából és a tapasztalástól kölcsönzött anyagon formálódott, de a szellem formálta" (15.) - mint lehet tehát része a "dolognak" a törvény megszerzésében? A kérdés kulcsa ebben a másik kérdésben rejlik: mi a dolog? A következetes gondolat az volna, amit Boutroux csak megpendít: mindaz, aminek törvényét tényleg bírjuk, a szellem alkotása, a ténylegesség azonban, ti. az, hogy van egyetemes törvényszerűség a világban, elég Boutrouxnak, ha kérdezte volna: honnan van? tán nem elégedett volna meg azzal a parallelizmussal, melyet kénytelen felvenni a gondolkozás és a dolgok közt, (15.) sem nem osztaná meg a magyarázó elveket a szellem és a dolgok közt, (13.) ami aztán arra a párhuzamosságra kényszeríti, hanem az egyetemes törvényszerűség végső magyarázatát kereste és találta volna abban, amire mégis építi a törvény meglétét és érvényét: a szellemre. Nem az ő alkotása-e a törvényszerűség? Csoda-e, ha a dolgok és a szellem közt megfelelőség van, ha egyszer a dolgok a szellem alkotásai? Mik a dolgok még ezen kívül, önmagukban - az többé Kant után nem lehet tudományos, azaz filozófiai kérdés, Boutroux azonban bajosan térhetne ki az elől a meddő kísérlet elől, ha gondoltait kifejtené.

De Boutroux főcélja gyakorlati: van-e hely a szabadság számára az egyetemes törvényszerűség dacára? - Boutroux igennel felel, és felelete, bár az indokolás hiányzik, könyvének egyik legnevezetesebb gondolata. Merthogy a törvényszerűség (vagyis megokoltság) nem szükségesség (kényszerűség), ez még csak az indokolás irányát jelöli meg. Hogy a mestanizmus, azaz a végigmenő oki kapcsolat mellett lehet követelni, hogy az ok (indító ok) az ember számára az ő egyes természete legyen, vagyis, hogy a szabadság az értékelő tudat problémája, hogy megoldását annak taglalásával lehet megadni - ezt Boutroux tanítása nem tanítja meg, pedig az egész probléma ebbe az irányba utal. S hogy Boutroux legalább nyitva hagyja az utat ebbe az irányba, az egyik megszívlelendő tanulsága művének, mely a materializmus ócska naivitásait általában s éppen a szabadság taglalásával és sürgetésével különösen erőteljesen segít a természettudományi elmélkedésekből kiseperni.

Fogarasi Béla fordítása a gall szellemet jellemző elvontsággal írt könyv olvasását folyékonnyá és élvezetessé teszi.