Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 19. szám
(Hűvös és jó, mégis csak szerető barátomnak, Hatvany Lajosnak.)
Megnézem magamat:
Megint sokan néznek:
Vagyok érdemeltje,
Vagyok e valakije
E sokan-nézésnek?
Olyan messze esik
Tőlem már a hívság,
Hogyha megtörténnék,
Még akkor se volna, mint
Szomorú csacsiság.
Vén, léha életem,
Légy tanum e pörhöz,
Lásd, hogy időm örvény
S ugy futnak el napjaim,
Hogy nap napot tördöz.
Óh, milyen szamarak,
Kik úgy szólnak rólam,
Hogy a dolgom rendjén
S hogy csillámlón jól-vagyok,
S testem-lelkem jól-van.
Édes barátiság,
Kétkedő barátság,
Édes mégis-tartás,
Be, jó, hogy napjaimat
Mégis-mégis tartják.