Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 16. szám · / · Figyelő
A bukaresti békével lezáródik a balkáni háború története, s a mi monarchiánk vágtatva rohant, hogy még a békekötés után is egy utolsó veresége legyen. Aki a Nyugat háború-kommentárjait megtisztelte figyelmével, azt nem lepheti meg a fájdalmas felsülés, mellyel Berchtold gróf a béke revíziójának, vagyis a mi monarchiánk részéről való felülvizsgálásának s kiigazításának dolgában még utoljára blamirter Europaer-nek lökte ezt a szegény nagyhatalmat a nagyvilág röheje elé. Kifejtettük a Berchtold gróf rögtönzéseinek pszichológiáját: minthogy nincs gyors és biztos ítélete, az események s bennük a mi vereségeink pedig hirtelen jönnek s azonnal való állásfoglalást követelnek: ő azonnal zsebrevágja a vereséget, de, hogy ennek szégyenét leplezze, ugyancsak kivág valami önérzetességet, valami nagyhatalmi követelést, melynek semmi értelme, de amely, minthogy a többi hatalmak érdeme szerint kilökik az útból, mindig kezessége egy még további vereségnek. Ki tudná számon és soron tartani, hogy a revíziós ötlet hányadik improvizációja és nyomban rá veresége szegény Berchtoldnak? S abban is tipikus ez a vereségünk, hogy ezt is német szövetségesünk könyörtelenségének köszönhetjük, s ezt is úgy, hogy még néki állhat feljebb, mikor cserbenhagy bennünket. Mert jogunk lehetne a panaszra sőt fölháborodásra is, ha Németországgal valamiben megegyeztünk volna a Balkán vagy a bukaresti béke felől, s a hűvös birodalom ezt az egyezséget nem állná. Azonban a való helyzet az, hogy Németország a Balkán felől nem velünk egyezett meg, hanem - Potsdamban és Baltisportban - az orosszal, s ezt az egyezséget hűségesen állja is. Nekünk ellenben megmondta - legutóbb Springében -, hogy semmi balkáni kalandban vagy mozdulatban nem számíthatunk rá - s ezt annál irgalmatlanabbul állhatja, mert a bukaresti revíziós követelés éppúgy improvizációja volt a jó Berchtold-nak, mint az előző nem tudom hány fontoskodása, s a német joggal mondhatta, hogy: én nem is tudtam erről az ötletről - hogy képzelhette Berchtold, hogy mi ilyesmibe belemegyünk?!... Adja a hadak istene, hogy végképp vége legyen odalenn minden fordulatnak, eseménynek és változásnak, háborúsnak úgy, mint békésnek, mert ha kikaptunk úgy a törökökkel, mint a bolgárokkal együtt, mikor nem is nekünk volt háborúnk, akkor kikaphatunk úgy is, amikor egyáltalában nincs háború és megvan akár az örök béke. Mert a mi monarchiánk az az öregasszony, aki úgyis ki tudja törni a lábát, hogy föl sem kel az ágyból.