Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 16. szám
Ma félek a holdtól,
E sárga koboldtól.
Félek.
Kisérteni feljött.
Körötte a felhők
Állnak.
Olyan buta-bámész,
Bandsítva reám néz
Némán.
Jaj, mindenem elhagy.
Oly végtelenül-nagy
A föld.
Meg is halok, érzem,
Reggel hideg ércen
Fekszem.
Birkózzak a holddal?
Sötét a hegyoldal
Alja.
Zsákutca tövében
Elkondul a léptem
Búsan.
Az éjszaka ül meg,
Bársonypuha, fülledt
Hőség.
Azt hinni, meleg vér
S mikor tova mennél,
Megköt.
Vér fűszere buggyan,
A zegzugos utban:
Hulla.
Az éj csunya lánya,
Ha jönne, utána
Sirnék
Egy kapuba állnék,
Szólnék neki - árnyék -:
Anyám.
Ha jönne barátom
Júdásian-áldón
Mennék,
Kigyózva, elébe
S a tőrt a szivébe
Döfném.
Baljóslatu sarló
Reámveti gyarló
Fényét.
Félarca nevet le.
A fénye kezembe
Tallér.
Dinnyék szaga szálldos
És émelyeg álmos
Lázzal.
Vad illat a fákon
Lihegve kitátom
A szám.
A mély utak alján
Kúszom sunyi-halvány
Rabló.