Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 15. szám · / · Figyelő
Két értekezés ez népszerűsítő könyvtáraink egyikében kis könyvvé összefoglalva. Nem reprezentáns munka, a szerző sem annak szánta, különben biztosan talált volna módot rá, hogy velük magát a nyilvánosság előtt gyorsabban kifejezze. "Modernista mozgalmak a vallásban", ezt a szerző a Társadalomtudományi Társaságban olvasta föl még 1910 májusán, a felolvasás megjelent a Huszadik Században ugyanazon év június havában, ez a körülmény, egyéb tekintélyes munkássága mellett, már informál is a szerző álláspontjáról. "A valláslélektan mai problémái" az "Új Élet"-ben jelent meg, és ebben a mérsékelt folyóiratban aligha fejthette volna ki a kérdésről kritikáját, nem is akarhatta tenni. Sem egy felolvasás, sem valamely szemle térben gazdálkodni kénytelen közleménye, nem az a keret, melybe ilyen óriási foglalatú tárgy adatanyaga és bírálata kifejthető volna. Ez a második fejezet tulajdonképpen nem tartozik az "Egyház és kapitalizmus" alá, de hozzá volt fűzhető a modernista áramlatok világszerte való föllépéséről írt kis munkához, mert annak lélektani területéhez tartozik.
A kis könyv tehát nem akart kritikai, hanem csak informáló munkát végezni, és ebben a tekintetben nagyon jó szolgálatot tett. Napjainkat a legkülönbözőbb és a legszélsőségesebb szellemi áramlatok dúlják keresztül-kasul, elmúlt és megszületni készülő világok harca úgy folynak körül bennünket, mint mindennapi életünk már megszokott levegője. Ennek a kornak a közönségéről el lehet mondani azt a falusias, de találó megállapítást, hogy: nem látja a fáktól az erdőt. A mi közönségünk lát tudósokat és szónokokat, írókat és agitátorokat, és a sajtó mai elterjedtsége mellett még a legalacsonyabb rétegek sem kerülhetik el, hogy világáramlatokról tudomást ne szerezzenek, de ezekből a világáramlatokból csak életük szűkebb vagy tágabb köre szerint, az egészből ebbe a részlegesbe beletördelt darabot látják meg, szellemi láthatáruk ritkán emelkedik az egyetemeshez, annál kevésbé, mert idő, fáradtság és készültség kell ahhoz, hogy mozgalmakat jelentkezésük helye és jelenségeiknek végigkísérése szerint egyetemes emberi mozgalmaknak állapíthassanak meg. Ezért van a tudós, aki látja, megérti, hogy mit jelentenek, hogyan tartoznak össze, és aztán össze is foglalja a dolgokat, és kitárja azok nagyszabású perspektíváját. Azért tesznek olyan nagy szolgálatot az ilyen kis és tömör munkák, mint ez is, melyek nem akarnak többet mondani, mint amennyit éppen mondanak, de amelyek minden sorukban utalnak - mint itt is - a szerző nagyszerű tárgyismeretére, óriási olvasottságára, arra a fegyelemre, mely a sokból a legfontosabb és az egészről mégis képet adó keveset kiválasztja, és arra az önfeláldozásra is, hogy írójuknak rengeteg közölnivalója mellett, milyen kevéssel kellett beérnie.
A modernista mozgalmakról szóló fejezet élén a szerző maga elé tűzi annak a bemutatását, hogy a vallások mai modernizáló irányzatában is a szociális háttér nyilatkozik meg. Pontról pontra sorakoztatja azután föl azokat a jelenségeket, melyekből ez kimutatható, végig Európán, Amerikán és Ázsián és végig a vallásokon. A szociális hátteret abban a magban tömöríti össze, hogy a kapitalisztikussá lett világban a vallásnak is a kapitalizmus ideológiájára kell átformálódnia, különben holttá válik és elveszti a tömegeket: ezt akarják a vallásújítók és a modernizmus annak megfelelően, hogy a kapitalizmus milyen állapotokban hagyta meg az illető földrész társadalmát, konzervatív vagy forradalmi, de mindenütt egy a célja: a vallásnak a modern tudomány eredményeivel való összeegyeztetése, röviden: a vallásnak a kapitalizmus képére való formálása. Ezt bizonyító tények felsorolása mellett a szerző tömör megállapításokkal világít rá társadalmi jelenségekre, melyek a mi korunk termékei, és melyeket a közönség túlnyomó része, valamikor nyugalmi ponthoz jutva, majd csak történelmi perspektívából fog szemlélhetni: a kapitalizmusnak szüksége van a tudományra, de szüksége van a vallás által kibékített, megnyugtatott tömegekre is, a modernizmus tehát iparkodik a hitből kikapcsolni a tudományt, nehogy a kapitalizmus kénytelen legyen a tudomány által termelt energiákat nélkülözni. A mai tömegmozgalmak tulajdonképpen nem vallásellenesek, maga a szociáldemokrata párt is föladta a vallás ellen való hadakozást, és mint a modernisták, szintén csak az egyházat támadja. Az európai burzsoáziát, nemkülönben tudós híveit, egyetemeit és akadémiáit a kétlakiság jellemzi: természettudományi szellem a gazdaságban és valláserkölcsi szellem a társadalmi életben, és így tovább!
A szerző nagyvonalú összefüggés-kimutatással korunk olyan forrongásába adott tudományos betekintést, melyben milliók és milliók hömpölyögnek, azok a tömegek, melyek a vallás misztikumát magukkal hozták a régi századokból és régi ezredévekből, melyek a természettudományos belátásokhoz felfoghatatlan idők múlva fognak csak eljutni, és félelmes és szánandó ballasztját képezik az időknek, mely reális megismerések alapján keresi az ember kibontakozását a káoszból. Hogy milyen lehet akár a modernisták által újjáalakítandó egyházba bevezetett tömegek káosza is, arra kilátást nyújt ennek a kis könyvnek második része, ahol a szerző "A valláslélektan mai problémái" cím alatt azt a filozófiai irányt ismerteti, mely a tudat alatti dolgok tudományos megállapításai alapján bizonyítja az Isten létezését is. Pedig ez tudomány és művelői nagyképzettségű emberek, akik így az élet meglátásában és a dolgok megmagyarázásában végtelen messze esnek a tömegektől. Sajnálni kell, hogy a szerző, amikor ilyen tudományos és összefoglaló szolgálatot tett, egyszerűen mint közlő bocsátotta közre a modern valláspszichológia eredményeit, anélkül, hogy kritikájával azonnal a kellő értékükre is szállította volna azokat. De talán csak egyelőre érte be ennyivel, és fog még adni nagy ismeretanyagából, melyből olyan világos és áttekinthető kivonatot tudott készíteni, ami azt jelenti, hogy a legteljesebb biztonsággal rendelkezik a nagy és kuszált anyag fölött.