Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 15. szám · / · Radó Sámuel: Újságírók

Radó Sámuel: Újságírók
Dráma három felvonásban.
Tizedik jelenet.

Kovalszky, Liszka.

Kovalszky: Képzeld, Liszka, már környékeznek! Már hízelegnek! Legrosszabb vicceimen görcsösen nevetnek! Ez az emelkedésnek legbiztosabb jele. Mintha az embereket kicserélték volna! Egész más a magaviseletük velem szemben. Mindenki akar tőlem valamit. Reklámot, előleget, protekciót. Mennyire megváltozott a világ! Az emberek egész más szemmel néznek rám! Nem csodálkozom, hiszen én is más véleménnyel vagyok magamról, mint még ma reggel, mikor kétségbeesetten átkoztam soromat és magam ellen fordítottam legkeserűbb iróniám gyilkos tőrét. Kicsúfoltam, gyűlöltem önmagamat, mert nem tudtam a szürke csőcselék tömegéből felvergődni. Milyen más ember lett belőlem! Hihetetlen erőt érzek magamban! Képességem megnőtt! Magasröptű gondolatok felvisznek az emberek fölé. Parancsolni, uralkodni akarok! Saul ezreknek ura volt, Dávid tízezreknek ura lesz! Nem nyugszom addig, míg az első helyen nem állok az országban!

Liszka: Fiam, nem jó, ha az ember túl ambiciózus!

Kovalszky: Ne félj, az erősnek áll a világ.

Liszka: Légy kicsit szerény!

Kovalszky: Milyen szerény voltam! Hogy összehúztam magam! Egy darab kenyeret akartam, azt se adtak! Egy darab kenyeret, olyan képességgel, melynek szűk Macedónia, mellyel a világot meg lehet hódítani. Óh, mennyit szenvedtem, mikor a legkisebb potentátot, a leghülyébb főembert meg kellett süvegelni! Buta viccei fölött kacagni! Eszemet elbújtatni! Ellenvetéseimet elfojtani! Csakhogy engem elég alázatosnak, elég kezelhetőnek találjon! Bennem égett a nagy fájdalom, mint abban a szegény hadnagyocskában, akit a hadseregből kicsaptak, de érezte, hogy ő többet tud a leghíresebb generálisnál is, hogy majd egyszer Napoleon lesz belőle! Ez emésztette szívemet! De most már vége ennek a szomorú időnek!

Liszka: Gondolj mindig vissza a sötét napokra, hogy gőgöd túltengő ne legyen! És az emberek gyűlöletét föl ne keltsd! Én nagyon félek a túl nagy szerencse veszélyeitől! Az emberek mindent inkább megbocsátanak, mint a rohamos emelkedést!

Kovalszky: Én nem félek senkitől!

Liszka: Én tőled félek! Fényes sorsod elragad tőlem, válaszfalt emel közénk!

Kovalszky: Sohasem foglak elhagyni! Esküszöm!

Liszka: Ne esküdjél! Nem akarom, ha megszeged az esküt, hogy érte bűnhődjél!

Kovalszky: Drága jó angyal!

Liszka: Ha képviselő leszel...

Kovalszky: Miniszter leszek, ez egészen bizonyos!

Liszka: Érzem, nem vagyok odavaló. Nem passzolok képviselő feleségének.

Kovalszky: Nagyszerűen passzolsz! Azt hiszed, a képviselők asszonyai csupa hercegnők? A legtöbbje közönséges, műveletlen asszony, és közöttük kevés olyan kedves és bájos van, mint te.

Liszka: Ezek műveletlen úridámák és én műveletlen masamód vagyok.

Kovalszky: Lefebvre tábornagy felesége mosónő volt. A szókimondó asszonyság! Emlékszel, hogyan tetszett a darabban!

Liszka: Tetszett a színpadon! De az életben az urát sokszor kompromittálta.

Kovalszky: Te engem mindig boldoggá fogsz tenni.

Liszka: Ó, drága jó uram! Nem akarok sohasem terhedre lenni! Abban a percben, mikor kezdek neked alkalmatlan lenni, mondd meg őszintén és bátran! Ígérd meg, hogy megmondod!

Kovalszky: Ígérem.

Liszka: És ha el kell válnunk, akkor is még szeretni foglak, úgy mint Jozefin Napoleont, mikor elvált tőle.

Kovalszky: De nekem az a babonám van, hogy veled együtt elhagy szerencsém.

Liszka: De azért Napoleon mégis elvált a szegény Jozefintől!

Kovalszky: Meg is bűnhődött érte! Én nem leszek olyan buta, mint Napoleon! (Ölelkezve): Nem fogom a kabalámat, a jó, drága, szerencsét hozó fétisemet elhagyni!

Liszka: Isten látja lelkemet, én nem vágyódom fény és pompa után! Megelégszem a mai állásoddal, és boldog leszek, ha tovább nem is emelkedsz...

(Treszka belép és hozza a gallérokat.)

Liszka: Hurráh! Itt a gallér! Az első befektetés a nagy karrierre.

Kovalszky: Gallér volna, de lesz-e vacsora? (Parancsolóan Treszkához): Hozzon három koronáért felvágottat! Holnap fizetünk!

Treszka (húzódozva): Nem tudom, hogy...

Kovalszky: Csak menjen bátran!

Treszka: A hentes nem ad!

Liszka: Csak próbáljon!

Treszka: Talán hitelez a hentes, ha véletlenül látta a két grófi vendéget.

Liszka: Csak egy gróf volt.

Treszka: Egy gróf is elég, hogy egy porció felvágottat hitelbe adjanak.

Liszka: Hát szaladjon íziben!

Kovalszky (nagyszerűen): Szeretném látni, vajon a jövő miniszterének nem fognak-e egy porció felvágottat hitelezni!

(Függöny.)