Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 15. szám · / · Szabó Dezső: Pascal éjszakája
És ekkor mint a damaszkuszi úton, mint Szent Ágoston kertjében, mint Pascal lázas éjszakáján: csoda történt. A szürkés ég elkezdett vérezni, mint egy megdöfött bálna. A vér végigcsurgott az ég zöldesszürke szélén, ráömlött a város szélére, s a véres-vörös csíkon át a názárethi zsidó, az igazi örök zsidó haladt. Munkászubbony volt rajta, és keresztjét termékeny daccal rázta az alvó város felé:
"Én vagyok az egység: kiraboltak szolidaritása, jogtalanok lázadó reménye."
"Hajdan a türelmet hirdettem, mint a lázadás egyetlen lehető formáját, s a jövő életet, mint a visszaütés egyetlen lehetőségét."
"Most hirdetem a visszaütő öklöt s a földi élet diadalmas lehetőségét."
"Én vagyok az egység: a harc harcos ellensége, a tőke halála, a munka feltámadása."
"Én vagyok az egység: az én zsidóságom fájdalmas szimbólum, hogy addig sehol sem lesz hazám, amíg mindenütt nem lesz hazám."
"Én vagyok az egység: Magyarországon csak én mutatok jövőt, e sokféleségben csak a szenvedés, a nyomor, a munka szolidaritása teremthet egységet."
"Aki jövőre való életet akar élni, az bennem éljen. Tudós nekem készítsen szisztémát, költő engem innerváljon, harcos értem harcoljon."
"Emberekhez és időkhöz torzítva egyszer már adtam egy termékeny egységet Európának, s ez volt a történelem legnagyobb csodája. De ezt a benne levő igazságtalanságok szétrombolták. Most az egész világnak adok egy mélyebb egységet, hogy minden élet teremhessen, minden csíra megfoganhasson."
Az alak tovább ment. Mintha nem is látvány lett volna, hanem egyszerű valóság. Mintha egy munkás ment volna vállra vetett szerszámmal, s a munkás Marseillaise-t fújva biztatgatta volna magát a holnap elé.
Ő pedig tisztán látta az egyetlen utat, melyre rá kell lépnie, ha az élet alkotó áramával akar haladni. Bele kell testesülni abba az alkotó tömegbe, mely ma még forradalmat, holnap kialakult új világrendet jelent. Az erőknek ez az új összetapadása gyógyíthatja csak ki a világot egy meddő individualizmus hisztériájából.
Kiegyenesedett, mint akinek testébe új akarat visz jövőt. Jobb keze ökölbe szorult, mint azé, aki ütni akar, aki nagyon szánakozik, aki ekét akar ragadni, hogy új vetéseknek rázza fel a magyar földet.