Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 13. szám
A következő fejtegetések bázisául azt a könyvet veszem, melyet Jászi Oszkár "A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés" cím alatt írt. Ez eljárásomnak oka nyilván nem az, mintha ugyanazon konklúziókhoz törekednék, mint amelyeket Jászi keresett és talált, hanem épp ellenkezőleg: miután méltányoltam intencióit, s felismertem mint a korszellemből kilövellőket nézeteit, s követtem a rendszert, mely szerint a kérdést tisztázni, sőt törvényekbe foglalni óhajtja: más konklúziókhoz jutottam el. Nem mindenben, de épp sok fontos és aktuális kérdésben is: neki pl. az ír történet azt bizonyítja, hogy nem lehetséges erőszakos asszimiláció, nekem meg azt, hogy lehet, persze az erőszak győzelme után a taktika változik, s miután az ír nyelv a versenyt az angollal feladta, már jöhettek és jöttek a home rule-el a liberálisok. (Csak az a kérdés marad hátra, hogy vonszolhatják-e az autonóm irlandiak az ír nyelvet mesterségesen megint előtérbe, az ily ideológiákból kiugratott tendenciák a materiálisoknál sokszor sokkal nagyobb erőt tudtak kifejteni, és bár nagyon is múló természetűek, múlékony életüket és hatalmukat intézményekkel és epigonneveléssel néhány száz évre gyakran konzerválni tudják.) Később minderről bővebben, valamint arról is, hogy mért tartom a városok asszimilációját aránylag jelentéktelen és megbízhatatlan tünetnek, míg Jászi az asszimiláció legfontosabb tényének tartja. Ez a nézeteltérés nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a magyarosodás tényeit, esélyeit és eszközeit is másképp ítéljük meg.
Jászi a nacionalizmus gyökereinek megismerése végett végigmegy a világtörténeten, mely eljárását követni fogom. Történelemnézésében jeles intuíció vezeti, de nem mindig precíz nézetekhez. A görög és római történetet az agrárkérdés görög megoldatlanságából és római megoldásából magyarázza. A perzsa birodalom és Hellasz, valamint a római birodalom és a középkor intenzív összefüggését nem veszi észre, holott így a hellenizmusról, Nagy Sándorról, az egész középkorról csak felettébb labilis véleményeket lehet vallani. Azonban ez szokás, szokása az ismert történetíróknak is. A kereszténység jelentőségét se veszi figyelembe. A modern fejlődés vázlatában a fősúlyt a városokra helyezi, melyeknek kétségtelen jelentőségét minden egyebet elhomályosító, éles világításban mutatja be. Precíz nézetei vannak a magyar történetről, melyet érdekesen vázol. Nem mondja ki, amit azonban az ő történelemvázlatából is ki lehet venni, hogy a történelem legtöbb korszakában az anyagilag független és társadalmilag vezető férfi passziója jelentősebb tényeket idézett elő, mint a gazdasági érdekek. A tömegeket szuggerálni mindig könnyebb is volt, mint azokat szervezni közös érdek jegyében, amire csak a legújabb kor képes. A történelem irányítójának Jászi néhol az osztályérdeket mondja. Ekkor eszembe jut:
Sok ember a hét hat napján dolgozik, a hetediken pedig az a kérdés áll vele szemben, hogy ezt a napot - szabadidejét - mivel töltse. Amíg leköti a megélhetés gondja, az élet e legnagyobb problémáját nem is veheti észre, de érzi minden szabad percében. Keres valamit ellene: kártya, sakk, bélyeggyűjtés, nők, háború, vallás, politika - bridge, királycsel, molett nők, keresztesháborúk, nacionalizmus. Az unaloműző foglalkozásból szenvedélyt fokoz, divatot csinál, érdekeiről megfeledkezik. S az élet, a történelem nagy mozzanatait, forradalmait, átalakulásait a szenvedélyek, az eszmedivatok határozzák meg, melyeket azonban az érdekek mind behatóbb és mind szélesebb rétegekbe terjedő felismerésétől és a kultúra haladásától izolálni nem lehet, sőt sorrendjüket ez szabályozza.
Jászi könyve alighanem a legátfogóbb és legrendszeresebb mű a nemzetiségi kérdésről. Ám csak koncepciójában látom rendszerességét hibátlanul, anyaga oly nagy, hogy úttörő munka a detailkérdésekről (pl. az orosz, a lengyel, az osztrák kérdésről) nem is beszélhet mindről precízen. Politikai jelentőségével ma csak párthíve foglalkozhatik. Az anyagot, Jászi beosztásához alkalmazkodva, a következő sorban dolgozom fel: 1. A történelem a nacionalizmus szempontjából, és a nemzetiségi kérdés egyes tipikus esetei. 2. A nemzetiségi kérdés Magyarországon.
• I.