Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 12. szám · / · Disputa
Az Isten is tudja
És mindenki tudja,
Én a magyarságom
Nem viseltem bújva.
Piszkával fogadtam,
Bújával, átkával
Fogadtam
És én a szidáshoz
Nem vagyok jogatlan.
Hogy fölül ki táncol
Nagyon olykor bántam,
Mert hát megokultam
Némi tudományban,
Valahogy-csak-lesz-ben,
Mert-valahogy-volt-ban,
Deresben,
Félségben, lélek-csodát várva,
De sohase lesben.
Most azonban félek
S bizony okkal félek,
Meg a szidáshoz is
Csak tátog a lélek,
Magát is elveszti,
Minden erő-álmát
Elveszti,
Szél fuj bolond lyukból,
De gonosz szél: geszti.
Ha mi ezért voltunk,
Ezért bolondultunk
S nagy igazolásra
Vérrel azért hulltunk,
Ezért nyilt a lelkünk:
Kutya a magyarság
S a lelkünk
S nincs oly komisz sors, mit
Meg nem érdemeltünk.