Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 12. szám · / · Figyelő

Révész Andor: "A franciaországi változásokra"

A francia polgári osztály megelégelte a szabadság gyönyörét, és önalkotta béklyókra vágyik. Nem akarja többé a Forradalom- és az Emberi Jogok Don Quijote-jának szerepét játszani, hanem hitet, szigorú morált, diszciplínát, diktátort óhajt. Már nem felel meg neki, hogy népének lélektanát a cinikus chansonok - és Villon, Rabelais, Moličre, Voltaire műveinek alapján határozzák meg: mindinkább Montaigne-ra, Corneille-ra és Balzac-ra hivatkozik, mint a francia szellem legkifejezőbb megnyilvánulásaira. Kezdi gyűlölni az individualizmust s a romantikát, mely szabadjára engedte az elnyomandó ösztönt, fantáziát és érzelgést.

Régóta figyelem már a francia ifjúság ellenszenvét (a nacionolistákét éppúgy, mint a szocialistákét) mindaz iránt, ami a tiszta ész feltétlen uralmát veszélyezteti, és ami a közérdek rovására megy. Elolvastam Lasserre, Mourras és Clouard munkáit, melyekben a romanticizmus s az impresszionizmus ellen küzdenek, s az egyetemes emberi művészet, a klasszicizmus újjászületését hirdetik.

A napokban a nagyszerű író, Paul Adam "Stéphanie" c. regényének előszavában ismét hatalmas támadás érte az individualizmust. De Paul Adam következetesebb, mint társai: ő nem elégszik meg a "mal romantique" örökös elsóhajtásával. Szerinte a destruktív individualizmus gyökere nem Rousseau-nál kezdődik, hanem belenyúlik Racine és különösen Moličre műveibe. E két klasszikusnál a szeszély, az akaratosság, a bestiális szenvedély állandóan győzedelmeskedik a célszerű, józan gondolkodás és a társadalmi érdek fölött. Racine és Moličre hősei (Hermione, Orestes, Lčandre, Agnčs stb.), kik szerelmi tébolyukban gyilkolnak, vagy szüleik megokolt akarata ellenére egybekelnek, már a középiskolában megmételyezik a francia ifjúságot. Nincs, aki megértetné vele, hogy a házasság nem egy szerelmes pár rövid ideig tartó boldogságának - hanem a nemzet fizikai erejének és anyagi helyzete emelésének érdekében kell, hogy történjék. Mert, ha hamarosan nem szakítunk a romantikus ideológiával, akkor: "L'amour tue la Nation".

Én azonban e pillanatban mindezeknél érdekesebbnek tartom azt, hogy a francia irodalom értékrevíziója már folyamatban van, míg nálunk... Tessék csak elolvasni a Műveltség Könyvtárának legújabb kötetét.