Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 12. szám · / · Móricz Miklós: A nemzeti művelődés geográfiája
A magyar tudomány templomot jelent, de inkább katakombát: elvontságot, az élettől való elszakadást, a praktikusnak megvetését és a hasznosnak buzgó irtását. No, ha járt valaha templomban szentségtörő, Czirbusz volt az. A geográfia házában ablakot, ajtót nyitott, hogy besüssön a nap és áradjon be a szabad levegő, s a geografizmusz - az ő szava ez a csúfolódó szó - emészthetetlen eledelét kidobta a kinyitott ablakon. Elisée Reclus az ő ideálja és Hunfalvi János a mestere. "La Géographie n'est autre chose que l'Histoire dans l'Espace de méme que l'Histoire est la Géographie dans le temps", mondja Reclus-vel, kinek L'homme et la terre című 1905-ben, posthume megjelent munkáját a józan geográfia bibliájának tartja (bár azért nem egy helyen pörbe száll vele), s ő maga így határozza meg tudományának körét: "Minden földünkön lejátszódó jelenség, melynek csoportos és regionális elterjedése van, a geográfia tárgya". Ezen az alapon építi fel a geográfia tudományát, és ott akarja folytatni a tudományos munkásságot, ahol a Hunfalvi János halálával abbamaradt. Ami azóta nálunk történt, szerinte semmi köze sincs annak a geográfiához. Elismeri ugyan a Lóczyék munkásságának tudományos értékét, sőt bizonyos tekintetben a hasznát is, mert ő maga mondja, hogy nálunk is meg kellett teremteni a geológiát, s különösen a geotektonikát - de hangsúlyozza, ez csak közvetve és csak kis mértékben használ a geográfiának, mert ettől alapjában véve idegen tudomány.
A geográfia Czirbusz szerint társadalmi tudomány, és senki szerint sem lehet más. Az akadémia szervezetének megteremtői is így tudták ezt, s ezért sorolták a geográfiát a II. osztályba, a társadalmi tudományokhoz. Lóczy pedig legutóbb, éppen a Reclus könyvének megjelenése évében, 1905-ben, a matematikai tudományok számára reklamálta a geográfiát, s ez az, ami Czirbuszt a legnagyobb ellenállásra tüzeli. Könyvében elkeseredve említi egy helyen: "Az én könyvemre is hasonló sors vár (hogy saját költségén jelenik meg), mert szembeszáll a természettudományi infallibilitással, tudósok deszpotizmusával, és új perspektívát mutat a geográfiában, melyből a természettudomány rabszolgát csinált, én meg régi önállósága mellett kardoskodom. Legalább ketté kellene osztani, természeti és emberi geográfiára, hogy megmenthessük, ami még menthető tudományos reputációjából és hasznavehetőségéből."
A geográfia az ember tudománya, tanítja Czirbusz, s a földhöz csak annyi köze van, amennyire az embernek lehet ahhoz köze. Csak a felszín és belülről csak annyi, ameddig az ember lejuthat, vagy amennyiről még közvetlen hatásainak uralma alatt áll. Az ember a középpont, s az emberi élet különböző változásai adják meg a geográfia szempontjait, így beszél Czirbusz ethnikai, települési, gazdasági, politikai és más földrajzról, s így lesz az ő földrajza általában és egészben kulturális földrajz. Nem magáért van a földrajz, hanem az emberért: a felszínrajz csak annyira érdekli, hogy például a kereskedelmi utak fejlődésének, változásainak, fontosságának dolgaiban lásson tisztán, vagy, hogy az emberek letelepülésének körülményeit, feltételeit tisztázhassa vele. S a városi települések, a nemzetiségi kérdés, a fajok kialakulásának és életének problémái s a szociológia, a gazdaságtan s más társadalmi tudományok problémái az ő számára földrajzi témák, vagy legalább egyben földrajziak is.
Senki sem volt még nálunk, aki a földrajz körét ezzel a biztossággal határozta volna meg, s aki a földrajz tudományának a társadalmi tudományok közé való tartozóságát, az emberi tudás eszközei között való fontosságát, súlyát világosabban mutatta volna meg. Ez az alap, amelyet Czirbusz mutat, elég biztos alap hozzá, hogy azon a leghasznosabb tudományok közül épüljön fel egy. Az a nemzedék, amely ennek a megismerésnek hatása alatt nevelődik, bizonyosan legértékesebb része lesz a magyar tanári karnak: ez pedig a Czirbusz érdeme és a Czirbusz dicsősége.