Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 9. szám · / · Figyelő

Földi Mihály: Forel Ágoston: Korunk kultúrtörekvései
(Tevan-könyvtár, 1912.)

E füzet első száma egy most megindult népszerűsítő könyvtárnak, a Tevan könyvtárnak, mely Békéscsabán indult útnak. Szeretnők sokszorosan aláhúzni e néhány rövid mondatot: általános fontosságuk világos. Nekünk sokszorozott figyelemmel és szeretettel kell most tekintenünk minden ily könyvkiadói próbálkozást, mely elősegíti a könyvkiadás decentralizálását, mely hozzájárul a könyvkiadás arisztokrata zárkózott monopolizálásának csökkentéséhez.

Maga a kis értekezés nem vált ki az olvasóból ily feltétlen lelkesedést. Címe: Korunk kultúrtörekvései. Kezünkbe vesszük a füzetet, és önkéntelenül is a súlyát szeretnők mérlegelni. Kultúrtörekvéseink... Van ennél ma izgatóbb és mélyebb téma? Találunk e problémáról keskeny hatvankét oldalt. Forel ezt az értekezését az Internationaler Orden für Ethik und Kultur vezetőségének meghívására adta elő. Ez a Rend körülbelül egy vallás, a monisztikus, a "szociális vallás" megvalósítására alakult, amellyel való nem-foglalkozás teszi elhibázottá a Forel könyvét. Forel így szól: A kultúrát nem a pillanat érzelmi hangulatainak... kell irányítania. Megismerésünk tényleges haladása jelölje ki jövendő céljait. Felsorolja a 19. sz. adta kultúrafejlesztő megismeréseinket, melyekül a fejlődéselméletet és az emberi agyvelő behatóbb tanulmányozását tekinti. Ezután részletkérdésekbe bocsátkozik a füzet végéig. Foglalkozik öt oldalon át az erkölcstan és vallás modern szempontból vett problémájával, három oldalon át az orvostudomány és egészségüggyel, továbbá gyors átmenetekben: a joggal, a teológia, művészet, nemzetgazdaságtan, a háború, hazafiság, politika és nemzetiségi erkölcstan, az agropolisz s a világnyelv kérdésével, ír a nemi kérdésről, a szocializmusról, még helyet kerít az alkoholkérdésnek, s a hatvan oldalon belül még mindig marad helye az iskola és nevelés reformjainak.

E szédületes iram után fáradtan tesszük le a kis füzetet. Forel ajánlatai helyesek, pontosak szűk keretükben is, alig találkoznak ma már ellenvetéssel - elméletben. Mégis: megvalósításukra nem mozdul a társadalom. Forel figyelmen kívül hagyott egy tényt, az Internationaler Orden intencióját. Ez a rend, olvassuk, szövetkezésre szólította fel az embereket egy modern religió megvalósítására: ezt a megmozdulást, ezt a keresést nem érezte meg Forel. Részleteiben a propozíciói elgondolhatatlan üdvösek, de nem foglalkozik azzal az érzelmi gerinccel, mely a részleges törekvéseket egységes egésszé szilárdan összefogná. Mi vágyunk az agrapoliszra s a nemi kérdés megoldását aktuálisnak tartjuk. De nincs meg az a kultúrai alap, az a társadalmi rétegeket átható, közös érzelem, cselekvésre bíró hangulat, mely az európai emberiséget megvalósításukig elragadná. Forel itt is, mint az alkoholkérdésben, rossz pszichológusnak bizonyult. Forel az antialkoholizmus elismert kiváló apostola, ki azonban működése közben figyelmen kívül hagyja a narkotikumokat kézbe kényszerítő társadalmi szenvedéseket, a szomorúságot, a közös emberi nyomort, egyes emberi küszködést. Itt is megvan a pszichológiai hiba, Forel így ír a mai kultúremberről: A mai kultúrember önmaga előtt is elbizakodott hódítónak tűnik fel, ki a véghezvitt dolgaival együtt növekszik. - Ez régen volt igaz. A mai kultúrember a széthúzó érzésparányoknak rabja - kínlódó, keserves rabja, a modern embert a kapkodó céltalanság vezeti: világnézetektől a szkepszisig, kétkedéstől a hamar felbomló társadalmi egyesülésekig. Korunk kultúrtörekvése nem a Forel körülírta részletkérdésekben merül ki, korunk szomjúhozva vágyik egy cselekvésre egyesítő egységes világnézet után, mely bomlasztó érzésatomjait - ha kell dogmatikusan s ez másképp talán kivihetetlen - egy irányba merevítse. A modern kultúrember religióra vágyik, újra és kielégítőre, feloldóra és megmerevítőre és cselekvésre ragadóra, mely a Forel társadalmi részletkérdéseit egyszeriben megoldja.