Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 9. szám · / · Figyelő
Florian-Parmentier: Antologie-Critique. Paris. Gastein-Serge. 1913.
Florian-Parmentiernak antológiája hiányos. Kihagyta pl. a futuristákat, az unanimistákat, szóval azokat a csoportokat, melyek a kollektív költészetet művelik. De az antológia egyoldalúságában is figyelemre méltó, mert kifejezésre juttatja a metafizikai lírát, mely Claudel és Bergson hatása alatt fejlődött ki.
A metafizikai világnézet terjedésére sok adatból következtethetünk. A legutóbbi évek iskolái (a paroxizmus, esoterizmus, integralizmus, vizionarizmus stb.) megegyeznek abban, hogy a metafizikából származtatják le magukat. Az okkultista, teozófikus és pszichikai művek mind nagyobb számban jelennek meg, az intuíció teóriája pedig már a Sorbonneba is behatolt. Ezek a jelek - mondja Florian-Parmentier: La littérature et l'époque c. munkájában - azt mutatják, hogy az antifilozofikus világnézet ma már holt tudomány, és ismét olyan korban élünk, mint amilyenben Egyiptom és India mythikus költeményei - Aischylos tragédiái - a középkor misztikus művei - Dante Isteni Színjátéka - Faust második része és Shakespeare dramaturgiája születtek.
Az antológiába felvett költők közül, kik, mint a francia költészet nagy átalakulásának dokumentumai, egytől egyig érdekesek, Alexandre Mercereau, Jules Mandin, Cécile Sauvage és Tancrčde de Visan egyéniségére hívom fel a Nyugat olvasóinak figyelmét. A kötetet még értékesebbé teszi Floran-Parmentier kitűnő tanulmánya a francia költészet fejlődéséről az utolsó huszonöt évben.