Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 8. szám · / · Figyelő
Nálunk, ahol ritkán van valaki a maga helyén, ahol az érték és az értékelés közötti összefüggés még lazább, mint más országokban, mégis megesett, hogy Berzeviczy Albert kultuszminiszter lett, noha erre az állásra kiváltképpen alkalmas volt. Persze, kitűnő politikánk gondoskodott róla, hogy ez az állapot ne tartson sokáig, és Berzeviczynek távoznia kellett a közoktatásügyi miniszteri székből, mielőtt jelentős reformjait a kultúra terén megvalósíthatta volna. Hogy azonban ő valóban kultúrember, annak bizonyságát adta akkor is, mikor már nem volt miniszter, mert igen komoly irodalmi és tudományos kutatásokra fordította azt az időt, amihez a politikai élettől való visszavonulása révén jutott. És ez a munkásság babért hozott Berzeviczynek nemcsak itthon, hanem a külföldön is.
Magyarország mindig gazdag volt tehetségekben, és régóta szolgált állandó exporttal a külföldnek. Még mielőtt színműíróink megkezdték volna diadalmas körútjukat a világban, már sok magyar származású tudós, aki itthon nem tudott boldogulni, kivándorolt más országokba, és munkásságával idegen nemzetek szellemi vagyonát gyarapította. Ezen egyrészt bosszankodhatunk, másrészt örülhetünk neki, hogy a magyarság a népek nemzetközi kultúrkoncertjében is elsőrendű szerepet visz. De mindenesetre örvendetes a magyar szellem térfoglalásának szempontjából, ha körünkben tevékenykedő magyar írók és magyar tudósok műveit tartják a nagy nemzetek könyvárusai érdemesnek arra, hogy nyelvükre fordíttassák és kiadják. Ez történt meg gyors egymásutánban kétszer is. Berzeviczy Albert könyveivel.
Aragóniai Beatrice, magyar királynőről írt, eredeti forrástanulmányokon alapuló monográfiáját, mely franciául a szerkesztésemben megjelenő Bibliothéque Hongroise-ban jelent meg, egy előkelő madridi folyóirat, L'a Espana Moderna egész terjedelmében spanyolra fordította (készül belőle egy olasz átültetés is), most pedig Berzeviczynek egy magvas tanulmányát: A Természetfölötti elemről Shakespeare drámáiban, egy nagy és keresett kiadócég, Fontemoing et Cie ítélt annyira értékesnek, hogy külön kötetben publikálta, illetve könyv alakban közrebocsátotta azt a francia fordítást, amely eredetileg a Revue de Hongrie-ban látott napvilágot. Biztosak vagyunk benne, hogy a nagy európai közönség, mely franciául olvas, sok okulást és élvezetet fog meríteni ezekből a művekből, melyek a magyarság külföldi expanziójának újabb állomásait jelzik.