Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 7. szám · / · Disputa
(Oratio pro domo.) Húsvéti olvasmányaim közben legjobban megragadták figyelmemet Ignotusnak a Világ húsvéti tárcájában közölt aforizmái, különösen az a mélyértelmű elmélkedése, mely az alkotó emberi szellem tragikumáról szól. Mikorra kitanultuk az élet iskoláját - mondja találóan -, akkorra ötven évesek leszünk, s ekkor már vége a lendületnek, kezdődik az - elmeszesedés! Okoskodásának konklúzióját ebben a mondásban rögzíti meg: "Hatvanöt éves korán túl a legpótolhatatlanabb ember is felesleges!"
Azt hiszem, ez mégis erős túlzás, és az én kedves szerkesztőm maga sem eresztette volna meg ezt a mondást, ha már elérte volna az általa megjelölt kritikus korhatárt - és remélem, maga-magán fogja ez állításának cáfolatát nyújtani, ha majd hatvanötéves lesz.
Legyen szabad a 65 évesnél öregebb emberek vigasztalásául itt az ő saját otthonában megkockáztatnom egy szerény tiltakozást. Hogy a 65 éves ember sem mind kiselejtezni való, megkísérlem bizonyítani néhány példával, mely hamarjában eszembe jut.
Kezdjük a szemlét a magunk házatáján. Beszélhetnék Jókairól, aki hatvanötéves kora után még egy tucat regényt írt, melyek közül több deli férfikora legjobb műveivel vetekedik. Reámutathatnék Vámbéryre, aki, bár túl jár már a nyolcvanon, pompásan forgatja a tollat. A 66 éves Apponyi Albert grófot is mellőzöm. Hisz ő még hál' Istennek, friss erejében van, és tiltakozhatik maga, ha akar, az ellen, hogy őt a felesleges emberek közé sorozzák. De itt van a legklasszikusabb példa: Deák Ferenc! Ez 67 éves volt, mikor megcsinálta a kiegyezést. Nagy antagonistája, Kossuth, 65 éves volt ugyanakkor, amikor agitatórius hadjáratát megindította a kiegyezés ellen. Nem akarom itt most bírálni az akkori Kossuth-akció politikai belértékét, de bizonyára nagyszámú hívei tiltakoztak volna az ellen, hogy a turini száműzött a "mustra-emberek" közé - azaz a kimustrálandók közé - soroztassék.
Nézzünk körül más országokban is. Vajon D'Israeli - Lord Beaconsfield - ki hetvenéves korában (1874) Nagy-Britannia miniszterelnöke volt, 74 éves korában (1878) a győztes orosz csapatoknak Konstantinápoly előtt megálljt parancsolt, s ugyanez évben hazája érdekeit a berlini kongresszuson fényes sikerrel képviselte, felesleges ember volt-e? És még visszalépése után, 76 éves korában írta egyik legszebb regényét: Lothair-t.
Ott van D'Israeli ellenlábasa, a "great old man": Gladstone, aki 66 éves korában írta The Vatican Decrees című pamfletjét, és ugyanez évében csudálatos szónoki körutakat tett egész Angliában, 71 éves korában legyőzte a konzervatíveket, miniszterelnök lett, s megindította korszakos akcióját az ír kérdésben. Azután 1886-ban, 77 éves korában, továbbá 1892-ben, 83 éves korában újból miniszterelnök, s még 1894-ben a lordok ellen, s 87 éves korában Liverpoolban az akkori örmény mészárlások ellen hatalmas beszédeket tartott.
A kisebb, de még mindig jelentékeny britek közt szemünkbe ötlik Lord Roberts, ki 1832-ben született, s 1899-ben, 67 éves korában mint a dél-afrikai brit hadsereg parancsnoka megverte Colensónál Buller tábornokot, 1900-ban, 68 éves korában, február 27-én Paardebergnél Cronjé-t, fölszabadította Kimberley-t, május 17-én győzött Mafekingnél, június 5-én bevonult Pretoriába. 1901-ben, 69 éves korában a brit hadsereg főparancsnoka lett, még három évig szolgált, s azután is tevékenyen működött irodalmi téren.
És most nézzünk át az angolszász faj másik nagy birodalmába, az amerikai Egyesült Államokba. Útközben legyen szabad rámutatnom Colombo Kristófra, aki csak 57 éves volt ugyan, mikor Amerikát fölfedezte, de még jóval később, 60 éves, 63 éves és 67 éves korában újból és újból nagy fölfedező utakat tett. Az Egyesült Államokban szemünkbe ötlik Franklin Benjamin nagy alakja, aki 69 éves volt, amikor az ő vezetésével az Egyesült Államok függetlenségét proklamálták, 72 éves korában hazájának mindenki által méltán bámult és tisztelt párizsi követe volt, s 77 éves korában létrehozta a párizsi békét, mely hazája függetlenségét kimondotta.
Az Egyesült Államok elnökei és alelnökei közül 66, illetőleg 67 éves korukban távoztak az elnöki székből Adams, Jefferson, Madison, Monroe, Taylor, King, Hendricks, 68 éves korában Harrison, 69 éves korában Morton, 70 éves korában Jackson, Buchanan és Gerry. Hihető-e, hogy ezek mind aggkori gyengeségben szenvedtek, hogy "feleslegesek" voltak?
Mellesleg megemlíthetjük még, hogy Mexikóban Porfirio Diaz 1876-tól 1880-ig és 1884-től 1911-ig, 81 éves koráig ült az elnöki székben.
Európa felé visszatérve ejtsük útba Kínát. Ott találjuk Li Hung Csang-ot, ki 1894-ben 71 éves korában a kínai hadsereg főparancsnoka volt a japáni háborúban, 1895-ben, 72 éves korában létrehozta a kína-japáni békét, 1900-ban, 77 éves korában a boxer-lázadás után az európai hatalmakkal való tárgyalásokat vezette.
A nagy japáni államférfi, Ito herceg, kinek rendkívüli érdemei vannak az új Japán megalkotásában, 71 éves koráig folyton nagy energiával működött, míg 1909-ben orgyilkos kéz kioltotta életét.
Az európai kontinensre visszatérve, az államférfiak között megakad szemünk Bismarck óriási alakján, ki ama baljóslatú 65 éves életkor küszöbén állt, mikor élete egyik legnagyobb művét, a ma is fennálló hármas szövetség megalapítását végrehajtotta, s azután még teljes tíz éven át dicsőségének és hatalmának tetőpontján állva megszilárdította s megdönthetetlenné tette a német birodalom alapjait.
Vele egy időben a másik ragyogó csillag Németország egén Moltke, 66 éves volt, mikor Ausztriát leverte, 70 éves volt, mikor Franciaországot legyőzte, s még 87 éves korában hatalmas beszédeket tartott a reichstagban a haderő szervezéséről, s emellett nagybecsű katonai könyveket írt.
De tekintsünk át Franciaországba is. A franciák kiváló emberei sem mutattak hajlamot az aggkori gyengeségre 65 éves korukban. Adolph Thiers - egyebet nem említve - elnök volt 74-76 éves korában, meghalt 80 éves korában. Utóda, Mac Mahon tábornok, a köztársaság elnöke volt 1873-tól 1879-ig, 65-71 éves koráig, s tizennégy évvel később halt meg.
Jules Grévy 84 évet élt, s 72-80 éves koráig ült a köztársaság elnöki székében, igen jelentékeny szolgálatokat téve hazájának. Loubet 68 éves korában távozott az elnöki székből, s Falličre 65-72 éves koráig töltötte be ezt a tisztet.
A latin népeknél tartva feltűnik az öreg Crispi szereplése, ki 1887-ben, 68 éves korában mint olasz miniszterelnök és külügyminiszter a nálánál négy évvel vénebb Bismarckkal Friedrichsruheban napokig "konspirált" az európai béke fenntartása érdekében.
És most még egy pillantást a költők, művészek, tudósok világára.
Szophoklész, a görögök legnagyobb drámaírója 70 éves volt, mikor egyik legremekebb munkáját, "Oedipusz tyrannosz"-t írta. Kell-e magyaráznom a ma élőknek, mily értékes ez a darab? Csak nemrég, 2318 esztendővel a költő halála után adták elő Budapesten is nagy hatással a 70 esztendős hellén költő darabját. Melyik fiatal magyar drámaíró remélhet hasonló sikert majd kétezer-háromszáz esztendő után?
Csak futólag mutatok rá a nagy görög bölcsre, Szokratészre, kit az athéniek még 70 esztendős korában elég veszedelmes embernek tartottak arra, hogy vele a méregpoharat kiitassák.
Átugrom a nagy görög tragikusnak egy újkori költőtársára, az angol Tennysonra, kit sokan szoktak mint a teljes erejében levő öregség példányképét Szophoklész mellé állítani. Tennyson, a "poëta laureatus" 66 éves korában és ezen túl egész sorát írta meg a jeles műveknek, Queen Mary, Harold, The Cup, The promise stb. Lírai műve: Crossing the Bar, 81 éves korából való.
Tennyson mellett érdemes megemlíteni kortársát és barátját, Browning-ot, ki 66 éves korától 78 éves koráig nagyszámú remekművet alkotott. Meredith, a nagy angol regényíró is nem egy jeles művét élete utolsó éveiben, hetvenéves korán jóval túl írta meg.
Ha föntebb Szokratészt megemlítettük, ne hallgassuk el az újabbkori filozófia apját, Kant Immánuelt (1724-1804), ki közel járt a 60 évhez, mikor fő munkáját (Kritik der reinen Venunft) megírta, de azután még másfél évtizeden át nagyszámú jeles munkát írt, melyek amazt kiegészítik.
Itt említem meg a legnagyobb angol filozófust, Spencert, ki 1892-ben, 72 éves korában, Principles of Ethics s még ennél is későbben Education című munkáját írta, és Önéletrajzát egész 1903-ig, 83 éves korában bekövetkezett haláláig folytatta.
S vajon szabad-e megfeledkeznünk egy másik halhatatlanról, Charles Darwinról, ki 69 éves korától egész 73 éves koráig elévülhetetlen becsű munkákkal gazdagította a tudományt, vagy az örökifjú Carlyle-ről, ki 86 évet élt, és 70 éves korában az edinburghi egyetem rektora lett, s 83 éves koráig még sok nevezetes munkát írt, melyek nem állanak régibb munkái alatt.
A művészek közül rámutatok a nagy Michelangelóra (1475-1564), ki 66 éves korában festette leghíresebb és legimponálóbb festményét, az "Utolsó ítéletet", és 72 éves korában lett a Szent Péter-templom főépítésze, s nemcsak ezt az építészeti csodát, hanem beláthatatlan sorát a festészeti remekeknek alkotta meg élete utolsó éveiben.
Egy másik nagy honfitársa, Tizian 1477-től 1576-ig élt, s 1542-ben érte el a kritikus hatvanötödik életévet. Ezután még 34 évig élt, s megszámlálhatatlan remeket alkotott.
Az írók közül első helyen említem Voltaire-t, ki 1758-ban, mikor Ferneyben megtelepedett, 64 éves volt, s ezen időn túl meg nem tört erővel dolgozott még teljes húsz esztendeig, s ebben a korszakban - 66 éves korában - írta Tancrčde-jét, s még később a Micromégas-t, L'homme aux quarante écus, Candide, Sičcle de Louis Quinze, Dictionnaire philosophique, Irčne című műveit, legjobb szatíráit, s értekezéseinek, tudományos munkáinak nagy számát. Voltaire egyik legjobb példa arra, hogy a 65 éves emberekre még nem szabad kimondani az Ignotus által rájuk diktált kiselejtezést.
De egy házzal odább, a Pireneusokon túl az öreg Cervantes sem megvetendő, ki 66 és 69 éves korában még nevezetes munkákat írt, és 67 éves volt, mikor Don Quijote második részét megírta, melyek utolsó fejezetei talán felülmúlják az első részt.
Méltó társa e nagy öregeknek Goethe. Hisz igaza van Ignotusnak abban, hogy a Faust második részét Goethe fiatalabb korában jobban írta volna meg. De az a költő, aki 66 éves korában még oly munkát írt, mint Des Epimenides Erwachen, és 70 éves korában megírta a Westöstlicher Divan-t, nem mellette, hanem ellene szól annak a fatális korhatárnak.
Beszélhetnék még Victor Hugóról, ki 75 éves korában írta meg a Századok legendájának második részét, ugyanez időben pompás könyvét: L'art d'čtre grandpčre, hat évvel később pedig megírta a Századok legendájának harmadik részét.
De nem akarom a szót szaporítani. Csak még egy kedves francia írómat, Anatole France-t említem meg, ki 65 éves korában, 1909-ben írta a L'ile des pingouins és Les sept femmes de Barbe Bleu-t, s még később a Les dieux ont soif-ot, mely munkák halhatatlanná tennék nevét, ha semmi mást nem írt volna is.
Lezárom e futólagos megjegyzéseket.
Én nem tagadom, hogy az Ignotus által fölállított 65 éves korhatár az átlagemberekre nagyban érvényes. De az élet nem átlagokból, hanem konkrét egyedekből áll. S ez a döntő. Valóban csak ezek léteznek. Nem tagadom, hogy a 65 éves kornál többet ér és többre képes a 30-40 éves kor előretörő tettereje. De tagadom azt, hogy a 65 éven fölüli kornak ne volna meg a maga értéke, néha igen nagy értéke.
Míg fiatalok vagyunk, rohanvást rohanunk az életen keresztül. Mohón és lihegve iszunk az utunkba eső üde forrásokból, de azután hajtatva az ambíció ördögei által, rohanunk tovább, és alig van időnk észrevenni a tájak szépségét, melyeken utunk keresztülhalad. Ha megöregszünk, jobban megértjük és átérezzük, mily dicső költemény ez az élet, mily fenséges látvány ez a világ. Mindent megértünk és mindent megbocsátunk. Az emberi szellem teljes souverainitását csak ekkor érjük el, mikor már senkitől semmit nem kérünk, mikor - Bismarckkal szólva - senkitől sem félünk, és senki után sem futunk.