Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 7. szám
Mint titkos kultusz hivő megbüvöltje,
Úgy mentem én feléd
Libegő hajakkal,
Fiatal szemekkel,
Úgy vittem én eléd
Életem virágát:
Itt van, ime, vedd el.
Fejem lehajtva tisztelettel
Vittem, mint égő égi kelyhet
Epedtem, hogy jőjj s tőlem elvedd,
Hogy mindenek közül te vedd el.
Emlékszel még kinyújtott két karomra,
Amint akkor, tenéked áldozón,
Papnős, megáldó mozdulatban
A lelkem rózsáját odaadtam,
Mint titkos kultusz hívő megbüvöltje...?