Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 6. szám · / · Figyelő
A művész egyik régebbi arcképére emlékezem. Kemény rajzú, kissé hosszúkás, energikus fej. Csupa akarat, nemes zárkózottság. Őszbe hajló szakáll teszi még határozottabbá a fej karakterét. Távolba tekintő acélos pillantású szemek. Íme a kemény, egész ember, harcoló művész, ahogy ismertük, ahogy beleiktatta nevét fiatal piktúránk történetébe.
Sokszor elnéztem arcképét, őt magát, éreztem azt a titkos áramot - mely a heroikus Emberből kicsapódik - a hivatottak, a hivatásukat érzők tekintetében, homlokán égő jelt.
Hivatott, hivatását betöltő művész volt Ferenczy Károly. Akkor jött, abban a pillanatban, amikor szükség volt művészetére, verekedő, kiválasztott személyiségére. Nem a véletlen sodorta őt közénk, hanem kellett, hogy nevét, művészetét belédobja abba a tespedő, kiélt valamibe, amit a kilencvenes évek magyar művészetének könyvelnek el azok, akik azzal foglalkoznak.
Rippl-Rónai hat év előtti kollektív kiállításán kívül nem volt még egy olyan szenzációja a képet néző közönségnek, mint Ferenczy ezerkilencszázháromban rendezett kiállítása. Férfias erejének teljességét, kiegyenlített művészetének színét, ízét mutatta, új igazságot hozott, olyan igazságot, amelyet csak kimondani kellett, hogy beteljesedjék.
Az impresszionizmus diadalát jelentette Ferenczy jövetele. Nagybánya ragyogó színeit, erdeinek, halmainak sugárzását, egének mélységét hozta, Krisztus napsugárban fürösztött testét, végtelen távolságok szédületét. Ki tudná mindazt elmondani, hogy mit jelentett mindez Peske káposztaleveleinek, Telepi hímzett faleveleinek fakósága után.
Aztán elcsendesedett a színes fergeteg. A repkedő, kápráztató foszlányok lankadtan elültek, és a farsang után elkövetkezett a hosszú, szigorú böjt.
Elkövetkezett a vonal.
A tobzódás, a pillanatról pillanatra változó hangulatok megrögzítése után a pozitív formák, a szerkezeti elemek kiépítése következett.
Az elföldelt igazságok felett már ott robogtak a robusztus fiatal katonák.
Ferenczy hátat fordított a kemény karú, kíméletlen új embereknek. Azt hitte, hogy felfrissülés, új energiák gyűjtése nélkül, meglevő tőkéjével állja a harcot. Ő is éppen úgy, mint Szinyei-Merse Pál elhárította magától a megújhodás lehetőségeit, és azok, kiknek erejét táplálta, kiknek az új művészete adta a legerősebb impulzust, túlélték őt. Saját magát is túlélte.
Mostani képei már szomorú dokumentumai egy ragyogó pálya lefelé futó megtört vonalának.
Továbbmozdulni nem akart vagy nem bírt. Megcsinálni még egyszer, amit valamikor erős kézzel, erős szemmel, töretlen lélekkel megcsinált, nem lehet. Ez a természet törvényei ellen való kísérlet lenne.
Értékét nagyszerű kezdésével kell, hogy mérjük, azzal a hatással, mellyel megtermékenyített egész nemzedéket. Hanyatlása, késő vergődése nem csorbítja erényeit. Hivatását becsülettel betöltötte.