Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 6. szám · / · Figyelő
Ifj. Wlassics Gyula, kinek egy színházi darabhoz nemcsak hogy elég, de talán sok is a mondanivalója, és sok volt, amit mondani akart, az emberélet sajátos természetét a tengervízi medúza meglepő és érdekes feltételű életében látja allegorizálva, sőt ezt az allegóriát helyezi el darabja középpontjába. Egész apparátusát meseszövő és emberalakító készségének, sok becsületes színpadi megtanulást és megtanulhatatlan, őszinte hangulatot, okosan számított cselekedeteket, színes és hatásos szavakat visz harcba, hogy ezt az allegorikus tételt dokumentálja. Fontosság dolgában csak másodrendű, hogy ez a dokumentálás többnyire sikerül is neki (bár néha-néha félrecsúszik a keze, és más hangzású húrok felé kapkod) - értékesebb, hogy ebben az emberi történetben van egynéhány jelenet, vannak egész felvonásrészek, melyekben a lendülete, a lírája többet ad, mint érdekes történetet. Rövidre fogva: sok tisztes színházi jóminőségen túl van ifj. Wlassics Gyula darabjának egynéhány nagyon színes és meleg scénája. Ez az igazi értéke. A Nemzeti Színház előadásában ez az érték több-kevesebb segítséget kapott. P. Márkus Emma, Cs. Paulay Erzsi és Somlay gondos játékában.