Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 5. szám · / · Móricz Zsigmond: Sátán

Móricz Zsigmond: Sátán
Színdarab egy felvonásban
7. jelenet

(Voltak, Káplán)

Káplán (beugrik, bebújik): Kis menyecske, szépséges kis menyecske!

Asszony: Ihol már az én édesem! (Karjába szalad.)

Káplán: Immár régen elment az urad?

Asszony: Mit bánod te rossz uramat, mikor itt vagyok én magam! Mit gondolsz bajra, mikor itt fakad a szám az örömtül.

Zsuzsó (loppal settenkedik): Nem látott valakit káplányocska uram.

Káplán: S kit?

Zsuzsó: Egy feketés fekete izét...

Káplán: Senkit se láttam én. Nem is akarok estétül hajnalig!

Asszony: Ne is láss... Itt az étel, egyél. Itt van a bor, igyál... Igyál! Igyunk! És daloljunk szívünk szerint!... Ma van minden boszorkányok éjszakája. Ma virít ki az én fejemen az asszonyiság glóriája.

Káplán (eszik, iszik, tele szájjal): Bizisten, bizisten!

Asszony: No!

Káplán: Igyál és egyél! és ma mulatunk, mint két diák és táncolunk. (Poharat ád.) Koccints!

Asszony (veszi a poharat s koccint, és felemeli és ivás nélkül dalolni vágyik).

Káplán (dalol):

Most jött hozzám egy kis fecske,
Barna piros szép mönyecske,
Nem szökik mint a vadkecske,
Mert ő hozzám szelidecske.

Asszony:

Meghattam házam népinek,
Haggyon békit a fecskémnek,
Mert a fecske jámbor madár,
Ő senkinek kárt nem csinál.

Ha kimegyen a határra,
A gazdája búzájára,
Visszatér ő nem sokára,
A megszokott szállására.

Káplán:

Kedves fecském maradj velem,
Veled tőtöm nyaram, telem
Nem egy nyarat, nem egy telet,
Hanem egész életömet!

Káplán (átöleli hátulról az asszonyt s keresi a száját, hogy megcsókolja).

Ember (kint): Ágnes! (Megrémülnek, a káplán lefejlik.) Ágnes!

Káplán: Az urad!

Asszony: Az uram!

Káplán: Megöl!... Így szétken!... Az urad!

Asszony: Veszett vón poklába! Honnan gyün ez!

Káplán: Bujtass el.

Asszony (tompán): Hová?

Sátán (megjelenik, s mereven rámutat a ládára, amelynek felpattantja zárát).

Asszony (engedelmesen szintén rámutat).

Káplán (rettegve, félve belebúvik a ládába).

Sátán (rácsapja a tetejét és hosszan nézi az asszonyt).

Asszony (tompán): Átkozott Sátánja... Még egy pohár bort sem ittam. Mit akarsz vélem? Máris rám hozod uramat!

Sátán (fordul s elmegy).

Asszony (szédelegve, a túlságos kimerültségtől. Az asztalhoz megy s leomlik a székre. Poharat fog s iszik): Most már jöhetsz!