Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 5. szám · / · Móricz Zsigmond: Sátán

Móricz Zsigmond: Sátán
Színdarab egy felvonásban
3. jelenet

(Zsuzsó, Ember)

Zsuzsó (morogva, pusmogva simítja le a szoknyáját, kendőt köt a fejére).

Ember (belép, komoran, keményen, félelmesen, ránéz).

Zsuzsó (nem látja meg az első percben, csak amint mellette áll, megnémul, s elkezd keresztet vetni): Uram irgalmazz.

Ember (bólogat, nézi, elmosolyogja magát): Asszonyi állatok...

Zsuzsó: Énnekem semmi vétkem, gazda!

Ember (mosolyodik, keserű szájjal): Vétked, hogy asszonynak születtél. Mit hányod a keresztet, nem vagyok Sátán! (Elgondolkodik.) Sátán?... (Ötlete jön.) De jól van, pokol seprűje, még az is megeshet, hogy Sátántok leszek... Lódulj, tedd amit asszonyod parancsolt... De ahogy én mondom: Elébb az káplánhoz, onnan az kántorhoz, utól a paphoz. Híjjad mindahármot ide vacsorára. De rögtön jöjjenek...

Zsuzsó: Örökkévalóság...

Ember (int, hogy el).

Zsuzsó (megrémülve kotródik el, mint a kutya).