Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 4. szám · / · Figyelő · / · Molnár Antal: A "Blauer Reiter" zenemellékleteiről

Boross László: Radó Sámuel: Politikai frázisok és jelszavak

Politikai olvasókönyv a haladás, egyenlőség és közjólét hívei számára, kik még nem szegődtek bizonyos konkrét pártprogram zászlajához, mindenképp hivatott arra, hogy ezeket iskolázza politikai gondolkodásban és érvelésben, felszabadítson sok köztulajdonná vált elfogultságot, eloszlasson sok közkeletű balvéleményt. A legtöbb aktuális kérdésre kiterjed, nézetei a liberalizmus aranykorszakában emelt szobrok mellől indulnak ki, és elvezetnek egy új korszak levegőjében, némely sugarukkal az államszocializmusig. Szempontjai oly dicsők és humánusak, érvei e szempontok elfogadása után oly meggyőzőek, stílusa oly lucidus, dialektikája oly fegyelmezett, hogy az ember néha önkéntelenül a Jókai-hősök és Deák Ferenc-féle aranyigazságok nemes egyszerűségére gondol: mért marakodnak az emberek, ha minden oly világos és természetes? Ám megmondja Radó Sámuel ezt is: A hatalmasok nem hagyják a durvább korszakokban elkényeztetett érdekeiket, védik minden erőből, és összefüggéseket konstruálnak ezek közt, meg a haza érdekei között, s ebben segítik őket egyfelől intézmények, másfelől gyávaság, korlátoltság, szolgahad. Ez plauzibilis. Akik a liberalizmus eszmekörében nevelkedtek fel, ahhoz hívek és ebben erősek maradtak, azok Radó könyvében gyönyörködni fognak, mint helyes, a szöget mindig fején találó nézetek, bravúros elmefuttatások és helyzettisztázó fényszórók albumában, közgazdasági fejtegetéseit előbb meglepetten, majd lelkesedéssel fogják követni. Ez az utolszor nevezett hatás lesz Radó könyvének legnagyobb tette. De lesznek olyanok is - hisz Radó könyve politikai könyv -, kik csak az ellenfélnek kijáró becsüléssel fognak neki adózni, sőt olyanok is lesznek, kik végzetes ellenségekkel állig fegyverben küzdve a mérsékelt ellenfelet alábecsülni fogják. Ami engem illet, megírom azt is, hogy kitűnjék belőle, mért vagyok, ha vagyok, e könyvvel szemben elfogult. Nem hiszem, hogy Radó Sámuel érvei kimerítenék a konzervativizmust. Engem nem győz meg, ha valaki az arisztokratizmust az egyenlőség elvével cáfolja, mert ez annyit jelent, mintha azt mondanók, hogy az ellentétes nézet mást mond, tehát ez a nézet helytelen. Viszont pl. a magántulajdon elleni támadást se merném oly könnyen aberrációnak mondani, mint alkalmasint a soknejűséget, nem is hiszem, hogy a szociáldemokrácia ezzel érdemlegesen csökkentené vonzerejét, inkább súlyos, edző és termékeny elhatározássá avatja ezzel a hozzászegődést. Különben az államosítások útján hasonló úton fog haladni a helyes konzervativizmus - sőt Radó szerint a helyes demokrácia is. Minden államosítás támadás a magántulajdon ellen, az államosítások közelgő - mert mihamar az államháztartási és hivatalnoktartási szempontból is szükségessé váló korszaka sok elfogultságot a magántulajdonnal szemben el fog oszlatni, és sok fenyegető hangzású elvnek le fogja törni az élét. Ennek a belátását előmozdítják különben Radó cikkei a radikalizmusról és a bankokráciáról is, az állam adóztatási joga is idetendál. Radó könyve a nagy közönség számára igen hasznos és termékeny olvasmány lesz, s ezért elterjedése amily biztos, olyan kívánatos is.