Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 4. szám · / · Móricz Zsigmond: Az Bétsi Susánna
(Susanne, Anna Marie)
Susanne (a szófán fekszik hanyatt. Két karja meztelen, könnyű fekete ruhában van. Két tenyerét a feje alá teszi, ruhája mélyen ki van vágva, a lábán török piros papucs, elhajló görbe orrú s mezítláb van benne).
Anna Marie (kis zsámolyon ül és citerázik a maga mulatságára, valami kis vidám ódon táncdalt, német szövegűt. Piros arcú, vidám kislány, szőke, temperamentumos).
Susanne (megfordul, hasrafekszik merész szökelléssel, s arcát két tenyerébe támasztja).
Anna Marie: Mégis, mely nemzetbeli tetszik neked.
Susanne (kéjesen sóhajt): Miben?
Anna Marie: A szerelemben. Mindig csak a szerelemben.
Susanne: Melyik?... A szerelemben!... A francia gálánt, a lengyel hetvenkedő, a török habzsol, a rác dühös, a német fizet, keveset, de fizet, a magyar...
Anna Marie: A magyar!
Susanne: A magyar szeret!
Anna Marie: Én még csak a német úrfiakat tapasztalám ki. De nem fizetnek...
Susanne: A magyar szeret... Tudok egy magyar dalt (dúdolja az "Ez világ sem köll már nékem"-et).
Balassa (kint, a távolban, vidáman fölcseng a dala).
Vitézek mi lehet
A széles föld felett
Szebb dolog a végeknél.
Holott kikeletkor
A sok szép madár szól,
Mellyel ember ugyan él.
Mező jó illatot,
Az ég szép harmatot
Ád, mely kedvesb mindennél.
Susanne (elragadtatva felül, s ittas arccal, vágyakozó tekintettel figyel).
Anna Marie: Az részeg magyarok szoktak az utcán dallani.
Susanne (feláll s az ablakhoz megy): Pszt! (Az ablak alacsony gótikus ablak, nyitva mind a két szárnya, s kilátni az őszies napra, a Szent István tornya a távolban).
Anna Marie: Jesszasz Susanne, csak nem akarod felcsábítani!
Susanne (az ablakban magát kellemezi, az utcára kacérkodik le s csókokat dobál): Pszt!
Anna Marie: Én félek ezen barbároktól. Hallottam, már számos vienerisch leányzót megettek, bográcsban aprítva.
Susanne (boldogan összecsapja a kezét, látszik, hogy befejezte dolgát, hódított): Feljönnek hozzánk!... (Anna Mariehoz rohan s szenvedélyesen öleli.) Ó, mely balgaságokat beszélsz. Az udvar legfelkapottabb leventéi. Eleget szidják úrfi vendégeim, hogy mind a dámákat elkapkodják orruk elől. Azért van most részünk annyi finom úrfiakban. Bezzeg mi nem kapunk az magyari ifiakból, a kegyelmes dámák mind lefoglalják előlünk szerelmeket. Hallottad beszélleni, most is az Stahremberg hercegné milyen botrányosan viselkedik ama Balassi báróval, magyarok közül!... Ah, most ezeket megkötözzük Cupidó láncaival... Már jönnek is. Ketten vagynak, neked is egy kisdedecske!
Anna Marie: Jesszasz! Én kiugrok az ablakon!
Susanne: Jönnek! Gyere, gyer... Jönnek! (Csókot int a baloldali ajtó felé és jobbra elszöknek.)