Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 3. szám · / · Figyelő

Schöpflin Aladár: Tömörkény István a színpadon

A parasztlegény megbántott apai érzéseiben fölkapja az asztalról a kenyérvágó kést, és azzal fordul neki apjának. Ebben a mozdulatban elemi szenvedély lobban ki, s a szavak is, melyeket a fiú mond, erős felindulástól lihegnek. Ez a jelenet a dráma A barlanglakók-ban, s ez szerzi meg a kis darabnak a hatását. A többi etnográfia, novellisztikusan feldolgozva: ez erdőirtó parasztok földbe ásott szobája, napfényre, a föld fölé kívánkozásuk, a vakságából gyógyuló leány egyszerű idillje a gulyásbojtárral, a nekibúsult szerelmes leány duhajkodása. A dráma ott kezdődik, ahol a parasztlegény megmondja, hogy el akarja venni azt a leányt, akinek fattya van: ott feszül meg izgalommal terhessé a helyzet, attól fogva szóról szóra mind feszültebb lesz a kirobbanásig, amikor aztán szétterül és általános megengesztelődésbe olvad. "Hozd hát ide a kis unokámat" - mondja az apa, és ezzel fejeződik be az egyszer emberek drámája, talán az egyetlen drámai mozzanat szűkös, eseménytelen, tompa állati munkában őrlődő életükben.

Ezt a kis darabot a Nemzeti Színház olyan egyenetlenül játszatta el, hogy a Nemzeti Színház legrosszabb idői jutottak eszünkbe. A női szereplők mind a ketten szentimentalizmusba olvasztották egyszerű paraszti mondanivalóikat, nem volt játékukban egy parasztos hang vagy mozdulat. Rózsahegyi és Gyenes azt csinálták, amit mindig szoktak: önmagukat, egyetlen szerepüket játszották és Tömörkény szavait mondták hozzá. Rajnai a legény duhajkodásában igen jó volt, a dráma kipattanásában is voltak igaz hangjai, de itt nem volt teljesen kész. Ebben a rendkívül tehetséges színészben van drámai anyag, csak még nem tudja teljes biztonsággal felhasználni. Az egyedüli, aki egészet adott, Pethes. Már belépésekor is megdöbbent maszkja, mozgása parasztos, jellemző voltával s aztán is alig néhány szavas szerepének minden szavát belegyökerezteti a drámába. Teljesen a színész munkája, hogy ez az alak él. Az egész darabot, amelyen Pethes beléptéig rajta van a novella papiroshoz kötöttsége, ő állítja bele az élet perspektívájába.