Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 3. szám · / · Figyelő
Szomory gyönyörűen tud igazat hazudni. Oly lelkes rosszhiszeműséggel beszél szenvedésről és indulatokról, hogy az ember elragadtatva mosolyogja meg az ő tragikumait, melyeknek halottai úgy ügyelnek elestükben a ruhájuk esésére, mint a klubbeli gavallér vigyáz, hogy leülés közben a frakkja szárnya alája kerüljön.
Nincs természetesebb, mint hogy ezek a halottak, ha a kárpit lecsapódott és megint szétcsapódik, talpra ugorva köszönik meg a közönség tapsait. Nincs magától értetődőbb, mint hogy ezeknek a daraboknak színházi palánták a hősnői, s hogy, teszem, a Bella a Vígszínházban háromszorosan színház: azzal, ahol adják, azzal, amit adnak, és azzal, hogy megírták. Mert előttem nyilvánvaló, hogy a Bellának, ennek a tüneményesen jól exponált darabnak, a további részei a tulajdonképpeni téma - a második s a harmadik fölvonás, a színésznő, ki nem fér meg a polgári milieuben, de a végén hozzácsalódik. Ez persze: egyfelől közhely, másfelől nem igaz. Nem igaz, hogy a színésznő, mert színésznő, ne lehetne jó bourgeoise, sőt vannak kitűnő színésznők, akik akaratuk ellen is azok, nem tudnak mások lenni. Nem igaz viszont, hogy a nem bourgeoise színésznő végzetszerűen megenyhülne, csalódottan, a bourgeoisie iránt, csak mert hamisak a férfiak. Ismertem színésznőt, mégpedig a legnagyobbak közül valót, ki nyolcvanéves korában sem tudott letenni a hamis férfiakról.
De különben és általában: amennyire a színészi mesterség nem ó meg a szerelemtől, sőt inkább belekever, annyira nem kedvez a szerelmi tragikumoknak. Ferenczi Sándorral és Csáth Gézával sokat beszélgettünk arról, hogy az analízis, mely, mint tudni méltóztatnak, a lélek tompán feszülő tudattalanságainak megereszkedő tudatosságba való emelése, s ezzel legbelsőbb okainknak hályog nélkül való kiábrándító látása: nemigen kedvez a művészetnek. Azt hiszem: a színészi foglalkozás is így nem kedvez, indulatokat s egyéb lendületeket s hevületeket mesterségszerűen tudatosítván, a nagy lelki konfliktusoknak. Mint ahogy az analízis sem ó meg ösztöneinktől és indulatainktól, de megó, igenis, nagy konfliktusaiktól: úgy a színészi mesterség is. Ezért nem hiszek (harmadszor) a színészdrámákban, s ezért komédia (előttem) egyszer, kétszer, háromszor is a színészdráma. S ezért való viszont, olyan szép és magasrendű komédiásnak, mint Szomory Dezső, olyan önmagát is megejtőnek, olyan halásos szimulánsnak - hiszen tudvalévő: van egy őrültségi forma, mikor az őrült azt szimulálja, hogy ő: őrült.
Szomory azonban nemcsak (a szó legfinomabb értelmében értett) őrült és (a szó legnemesebb értelmében értett) komédiás, de különösen néha, nagy művész és igazi költő. Például: ennek az érdekes, izgató, minden fűszerszámoktól terhes és minden hájakkal megkent darabnak első felvonásában. Már az elébb említettem: életem legjobb első felvonása ez az első felvonás. Külön darab ebben a darabban, és különb darab ennél a darabnál. A tárgya az, hogy egy húszéves csacsi kis leány, ki drága gyerekességből, rajongásból, gyenge húsának égéséből, kis nőstény szívének repeséséből, apja lágyságából, anyja kerítő ösztönéből s szeretőjének hiú úriságából lett leányasszonnyá: a férfikomiszsággal való találkozásnak öt perce alatt hogy válik bolond kis színinövendékből okos és vén színésznővé. Annyifelől s annyi szálból s annyi szívvel, leleménnyel, emberismerettel s történtető erővel van összefejlesztve ez a bevezető mese, s annyi merészséggel és ökonómiával, hogy érdemes volna e gyönyörű és művészi darab után elmenni a színházból, s máskor külön megnézni azt a ravasz, érdekes és izgató komédiát, ami még utána jő.
Mind a két darabban (hogy így mondjam) a darabot ketten viszik: Varsányi Irén, ki a kis színészlyányt adja és Haraszthy Hermin, ki az anyját. Az első darabban éppúgy az élettől melegen, mint maga ez a felvonás, a többiben éppoly rafinált komédiásan, mint ez a két felvonás. Varsányi Irén az, akinek hiszünk a színpadon, Haraszthy Hermin az, aki ma a magyar színpadon legjobban tud beszélni, s a Vígszínház az a színház, ahol egyes jó színészek vannak, de együttes nincs. Valaha nem így volt.