Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 3. szám · / · Ignotus: A politika mögül
A munkásság megüzeni az általános sztrájkot a választójog kivívásáért... Vázsonyi visszaveri az adótörvényt, szervezi a polgárságot... Mily nagy koncepciók!... S mennyire következések nélkül!
Zichy János benyújtja a tanítók fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslatot... Balogh Jenő bíróságot tervel a fiatalkorú bűnösök számára... Mily szép kultúrcselekedetek! S mily fájdalmasan hatástalanok!
Az egyszeri vezér kenyérrel és puskaporral, gyönggyel és arannyal, egész hadikincstárával töltette fel, mindenével, amije volt, a mocsarat, mely seregének útjában állt - de a gyöngyöt és az aranyat elnyelte a feneketlenség, s a mocsár továbbra is mocsár maradt. Hiába itt minden igyekvés - a szomorú rendszer, mely azt hitte magáról: utat nyit a nemzeti munka előtt, lenyel minden nemzeti munkát, akár ellenére tervezik, akár javára. Mily kár a nagy dolgokért, amiket alkotni lehetne! A kiváló férfiakért, akik alkothatnának! Mikor lesz már vége? Mikor lehet már föllélegzeni? Mikor lesz természetes, ami magától értetődő, hogy aki jogot akar, annak meg kell adni! Akik, bárminő szent meggyőződésből s hogy a magyar nemzetet megmentsék, e nemzet fejlődésének útjába állnak, nem is veszik észre, mennyire a nemzet elvesztésén dolgoznak. Annyira vitték, hogy a magyar társadalomnak ma jó négyötöd része eped egy kis osztrák beavatkozásért. Boldog horvátok, akiknek vannak délszlávjaik, kik a bécsi parlamentben addig obstruálnak, míg a császár el nem kergeti Cuvaj magyar zászlósurat! Magyarország ma remegő várakozással néz fel Bécsbe, hogy a szocialisták nem rendeznek-e ott obstrukciót vagy egyéb felfordulást, hogy a császár elkergesse Tisza Istvánt.
Vajon Tisza István tudja-e, hogy őt Magyarországon csakis Bécs tartja? Hogy amely percben odafenn elejtenék: harminc embere nem maradna a táborból, mellyel most egy országot igáz le? Hogy ha most hatalma teljében elmenne Cincinnátusnak, legfeljebb azok emlegetnék jó szívvel, akik ma szemben állanak vele, amiért a katonai kérdés kölöncét levette a nyakukról, s a szocialistákat rá tudta szorítani a választójogban opportunista politikára: de a nagy nemzeti munkapárt megkönnyebbülve nyújtózkodnék, s színá teli tüdővel a felszabadulás levegőjét! S ez két hónapon belül úgyis elkövetkezik, s Tisza István úgyis elbukik: a falnak menő lokomotív törvényénél fogva. Érdemes ezért egy országot tönkretenni?