Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 2. szám · / · Figyelő
Pompás gondolat: megjelenni a fantáziánkkal egy vidéki leányiskolában, az egyetlen férfi tanárnak képzelvén el magunkat, vagy ha már modellünk van a tanár alakjához, akire szükségképpen gondolnunk kell, akkor láthatatlanul állandóan vele lenni, és lehető jórészben vállalni minden érzését. Pompás gondolat, igen szelíd és érdekes és finom erotika lágy hullámaiban való megfürödés ez. Egyetlen férfi tanár egymást szelő két körben elhelyeződve, egyik a kolléganők kara, a másik pedig a sok-sok kedves és százféleképpen bájos leányka.
Az írónak, aki egy érdekes és kellemes mesét akart frissen és szórakoztatóan elmondani, nem volt szándéka, hogy a szerencsés szituáció szexuális és erotikus kincseit teljesen kiaknázza - súlyosabb művészi értékekért egyáltalában nem is törte magát - mégis ezekből az értékekből is felhasznált annyit, amennyit a célja megkívánt. Szilárd tanár, a regény főalakja, szerelem nélkül való életet él a kis vidéki városban, és nyugtalan, kielégületlen szexualitása mint egy izzó idegrendszer vörös fénye besugározza növendékeit, a kis gyermekleánykákat, valamennyit, az "ezer leányfejet", sőt a leánytestecskéket, kis fehér térdecskéket is - az olvasó szeme elgyönyörködhetik néhány ártatlan, csupán csak jóleső színfoltban. Ezek a részletek a legértékesebbek a könyvben, gyermekleánykák meleg szeretésének bájos dokumentumait nyújtják. Ha szabad, művészi értékekről számolván be, még több értéket számon kérni, akkor azt mondhatnám, szinte kár, hogy nem több a leánykák szereplése ebben a kis regényben, hogy édes gyermek-eszecskéjük gondolataival és kisded akarásukkal nem kapcsolódnak ők is a cselekménybe, és hogy nem emelkednek az "ezer leányfej" színes, mosolygós tömegéből többen apróbb egyéni, karakterisztikus, gyönyörködtető szereplésekre.