Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 2. szám · / · Figyelő

Lányi Viktor: A Máté-passió előadása

Lichtenberg Emil operaházi dirigens, de amint őt ismerem, elhiszem róla, hogy összes színházi ambícióit odaadná azért az eredményért, hogy előadhatta az öreg Bach Sebestyén Máté-passióját. Aminthogy vannak jó sokan, akiknek sok-sok Operai este együtt nem adott annyi mélységes impressziót, mint ez a passió-előadás a Vigadóban. De bátran a mérleg másik serpenyőjére lehetne rakni a koncertek és más kínálkozó zenei élvezetek nagy-nagy tömegét is. Ez a mérlegelés arra jó, hogy az ember elmerengjen az állami és fővárosi budget hímes mezői felé, ahol is a művészeti szubvenciók kövér pázsitján kültelki színigazgatók és féltehetségű zenekarvezetők legelésznek. Ki törődik nálunk a nemes és nagyszerű vokálzenével, az oratórium fölségesen barokk művészetével? Ki akar itt a tömegnevelés súlyos és hálátlan munkájára vállalkozni? Azaz, hogy most már van embere mindennek, ez a csendes és nagyakaratú muzsikus, aki pár éve dolgozik azon, hogy megteremtsen Budapesten valamit, ami minden jobb német és francia városban magától értetődően van és dolgozik: oratórium-együttest. Sok indolenciával, nehézséggel kellett megbirkóznia, de végre mégis elérte a célját: egy filharmonikus koncert keretében, háromszáz főnyi ének- és zenekar élén dirigálta Bach remekművét. A kritika itt-ott hozzányúlhat az előadáshoz, de a méltánylás az egészet illeti, az egésznek egységes és monumentális hatását. S a részletekbe menve, meg kell állani a kórusnál, amelynek összetanultsága és hangszépsége páratlanul nagyszerű volt. Meg kell állani Durigó Ilonánál is, aki az alt-szólót énekelte. A külföldön keresett oratórium-énekesnő leckét adott a megértő, stílusos Bach-éneklésből. Egyik-másik recitativója könnyfakasztóan szép volt. A többi szólisták: B. Sándor Erzsi, dr. Székelyhidy, Szemere, Ney és Venczell szintén megbecsülni-valóan végezték nehéz és fárasztó feladatukat.