Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 2. szám · / · Pikler Gyula: Érzéklés és felfogás
Félreértések elhárítása végett még pár sor utóirat!
1. Az általános fogalmak keletkezésének kérdését, melyet föntebb a 3. szakaszban tárgyaltunk, rendesen az "absztrakció" keletkezésével kapcsolatban szokták tárgyalni, avval a kérdéssel, hogyan jutok például a lámpák, asztalok különbözősége ellenére a lámpa, az asztal absztrakt fogalmára, mely mindenfajta lámpára, asztalra nézve érvényes. Úgy teszik fel rendesen a kérdést: "Hogyan keletkeznek az absztrakt általános fogalmak", mintha általános fogalom csak absztrakt és absztrakt csak általános lehetne. Ez azonban nincs így, mert pl. egyfelől egy bizonyos fajta lámpát teljes mivoltában minden helyre és időre nézve elképzelhetek, tehát a konkrét is lehet általános - és másfelől egy bizonyos lámpán is figyelmemet irányíthatom egyes vonásokra, vagyis egyes esetre nézve is absztrahálhatok. Mi a 3. szakaszban csak az általános és nem egyszersmind az absztrakt tudatának keletkezésével akartunk foglalkozni, ez utóbbi tárgyalásának ottani hiányát tehát ne vesse senki szemünkre.
Itt a legnagyobb rövidséggel megjegyzem, hogy az absztrakció kérdésében is éppen a megfordítottját hiszem annak, amit a mai pszichológia. Minthogy nézetem szerint minden (érzéklet és) észrevétel régibb tartalom módosítása (l. föntebb 4. szakasz), nézetem szerint azonnal egyúttal absztrakció is. Vagyis nézetem szerint az absztraktum tudata éppoly eredeti, sőt éppúgy megelőzi az érzéklést, mint az általános tudata, az (érzéklés és) észrevétel absztraktum meglétének konstatálása - konkrétnak csak annyiban, amennyiben absztraktumokat összetesz. Hogyan is keletkezhetnék az absztraktum, ez a szellemi, élő úgy, ahogy a mai pszichológia fölteszi, hogy ti. a külső konkrét tárgyak nekik megfelelő összekötött, holt észrevételeket dobnak belénk, és azok része bennünk rejtélyes módon feloldódnának, megelevenednének?
2. Ha a fentiekben néha ellensúlyozó hullámról beszéltünk, nem kell azt hinni, hogy ez a hullám szó valami speciális föltevést jelent. Mondhattunk volna ott is ellensúlyozó folyamatot vagy ellensúlyozást. De arra a tényre, hogy (a megfelelő inger ideiglenes hiánya miatt) tartalékba került ellensúlyozó folyamat későbbi inger ellen újra hatásba lép, jó képnek találtuk, hogy a hullám, bár helyben is marad, újra visszahullámzik, visszaterjed, mert e kép jól megfelel annak a tudatnak, hogy az elmúlt ismétlődik a jelenben.