Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 1. szám · / · Figyelő
Az iskolát szakadatlanul reformálják, és az iskola minden institutiók közül tagadhatatlanul legkönnyebben gyúrható át sokféle újítók képére. Egyszerű oka ennek ez: az iskola nincs szerves összefüggésben a társadalom többi gépezetével, és legnagyobb forradalma sem okozna fekete napokat a börzén. Éppen ezért csudálatos, hogy szakadatlan és veszélytelen reformálásnak sem sikerült a magyar középiskolák tantervébe fennállásuk óta egyetlen új tantárgyat sem beleszorítani. Nem mulatságos ez? Másképp tanítják a történelmet, mint régen, másképp tanítanak nyelveket, fizikát, matematikát, mint régen, mindent másképp tanítanak, az egyes tantárgyak lehetőségeinek végső határáig elmentek, hogy új tudnivalókkal kielégítsék az új szükségleteket, de rendíthetetlenül állnak a régi tantárgyak! Balázs István dr., e könyv szerzője mondja, hogy modern középiskolából nem szabadna kikerülnie növendéknek anélkül, hogy néprajzi és statisztikai, szociológiai, közgazdaságtani és közjogi ismereteket ne szerzett volna. Nincsen igaza? Persze hogy igaza van! Ezt be is látja mindenki, belátják még az intéző körök is, és úgy intézkednek, hogy e tudnivalókat becsempészni igyekeznek földrajzba, történelembe, természetrajzba, ahova jól-rosszul fér. Csak a régi tantárgyakat, csak azokat nem szabad bántani! Vajon miért? Talán mert ez egyéb institutiónkon is változtatna? Mert az új tantárgyakból az új tanárjelölteknek vizsgázniok kellene, ami új katedrákat tenne szükségessé az egyetemen, és hogy ez már túlságosan komplikálná a dolgot? Nyilván ez az oka.
De hát mért is van erre olyan nagy szükség? Nem mindegy az, hogy milyen vignettával látjuk el a javakat, melyekkel tanítványaink lelki tarisznyáit útravalóul megrakjuk? Nem mindegy. Először is, mert e szükséges tudnivalókkal bizonyos tudományokról is fogalmat akarunk nekik adni, mégpedig sem zavarosat, sem hamisat. Másodszor pedig, mert minden tudománynak formája van, mely annak szinte esztétikai postulátuma, melyet tehát megbontani nem szabad. (Lehetne egyet-mást mondani a tudományok esztétikájáról is.) A tudományoknak e formája teszi különben, hogy fegyelmezett professzor-agyak ilyen nagy arányokban szükséges csempészésekre nem kaphatók. Pompás és kedves példa rá éppen Balázs István tanár úr. Milyen okosan, igazán és modernül ír a fent említett új tudnivalók szükségességéről. Mégis, mikor arról van szó, hogy a földrajz keretén belül anthropogeográfiát, kultúrgeográfiát, gazdasági geográfiát, kereskedelmi geográfiát stb. kellene tanítani (de mennyire kellene!), felzúdul benne a professzor, mondván: "Ezek ellen a törekvések ellen nekünk határozottan tiltakoznunk kell. Ám tessék fejleszteni ezeket a tudományos, humanisztikus törekvéseket, de az így kialakult tudományokat ne nevezzék "geográfiának, mert ezekre a stúdiumokra ez az elnevezés csak akkor illik, ha ráerőszakolják". Bizony! Mert a földrajznak - úgymond - más a "feladata". És Balázs István valósággal haragra gyullad, mondván: "Éppen ez a törekvés, az embert az összes természeti jelenségek középpontjába tenni akaró igyekezet, az ún. anthropo-centrikus középkori világfelfogás felújítása..." De aki haragszik, annak nincs igaza. Szerényen mondom (és nem "az emberi elbizakodottság szempontjából"), hogy véletlenül embereknek születvén (Isten ments, hogy ezt fontosnak tartsam), mégis hasznosnak vélem, hogy az emberek dolgáról tanuljunk elsősorban. Végtére is nem nézhetem magam a mocsári gólyahír vagy a tengeri medúza szemével. (Bár nézhetném.) De nagyon fogom méltányolni, ha megtudom, hogy a tengeri medúza iskolákban medúzacentrikus világnézetet fejlesztenek a növendékekben.
Két új tantárgyat proponál még Balázs István, melyeket elsőrangúan fontosaknak kell elismernünk. Az egyik a világirodalom a VIII-ban, a másik az egészségtan, mint kötelező tantárgy minden osztályban. Az első elejét venné annak, hogy az emberi kultúra e gyönyörűen törvényszerű életprocesszusáról a magyar és német irodalmi órákon mint határvillongásokról szerezzen homályos sejtelmet a tanuló. A különböző helyeken hasonlóan, avagy különbözően történő fejlődések együttlátásának perspektívája adhat csak fogalmat a dolgok törvényéről és értelméről, és tudásukat ez teszi többé krónikás tudásnál. Ami pedig az egészségtant illeti, teszem, hogy az iskola adta adminisztratív lehetőségeket, ahogyan használják a himlő leküzdésére, éppen úgy, még energikusabban fel kellene használni az alkohol és tüdővész ellen való harcban, ez olyan igazság, melyet ordítani kellene, öles plakátokon a házfalakra ragasztani, és a közoktatásügyi irodákba bombákba préselve behajítani.