Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 1. szám
Lánc, lánc, eszterlánc,
Eszterlánci cérna
Kisleányok bús körében
Kergetőzöm én ma.
Nincs semmi aranyom,
Jobbra-balra löknek,
Körbe-körbe, egyre körbe,
Láncán kis kezöknek.
Merre menjek, szóljatok?
Hátra vagy előre.
Az erdőbe megbotoltam
Egy nagy, csunya köbe.
Voltam én is jó fiu,
Istenem, de régen
Csigabigát én is hivtam
Kinn a régi réten,
Verset mondtam én ám
Gilice madárra,
Magyar gyerek gyógyította,
Török gyerek vágta.
Jártam az erdőkben is
Csillagot keresve,
Aranykapun én is bujtam
És aludtam este.
Nézzetek rám, hugaim,
Éjjel most nem alszom.
Bámulom a holdvilágot,
Véres már az arcom.
Nézzetek rám, lelkeim,
A cipőm levásott.
Körmeimmel, kárörömmel
Csunya gödröt ások.
Szánjatok meg, sziveim,
Rongyos a kabátom
Szédül a lánc, szédül a tánc,
Már utam se látom.
Szeretem a láncot én,
De úgy fáj e sok lánc,
Szeretem e táncot is én,
Csakhogy ez pokoltánc.
Engedjetek innen el,
Hagyjatok magamra.
Este szépen süt a lámpám,
Este jó a kamra.
Hagyjatok szaladni még,
Tündérekbe hinni.
Fehér csészéből szeliden
Fehér tejet inni.