Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 1. szám · / · Szabó Dezső: A futurizmus: az élet és művészet új lehetőségei
Ez a múltat elégetni akaró olasz futurizmus múltja. De hát a legrohanóbb testnek is minden momentumában nincs-e benne minden eddigi mozgása? De hagyjuk egyelőre a kifogásokat. Hiszen, ha a futurizmus kozmikus, bizarr, ellentmondó, bolondszerű vonásait szedném gerezdre, olcsó, de hiábavaló munkát végeznék. Bizonyára a kereszténység első komikus ember-rongyaiban senki sem sejtette a világ legalkotóbb, legszélesebb egységét. A bolond és a charlatan nevek az első sárzsik, mit a jövő katonái kapnak. Sok romantikus szavalati darab panaszkodott erről, pedig a dolog nagyon természetes: az élet védi a maga mechanizmusát. A mentség most annál teljesebb, mert a demokratikus kor újítóinak tényleg bolondnak és charlatannak kell lenniök, hogy a versenyben a kellő figyelmet maguk felé reklámolják. A futurizmust most annyiban fogom vizsgálni, mint a kialakulófélben levő jövő psyché egyik - talán legjellemzőbb - fázisát, egy olyan embrióállapotot, melyben az új ember igen sok vonása már előtetszik.
Az olasz futurizmus - Nietzschével kevert Walt Whitman - ezeket mondja.
Az élet erőknek folytonos tovarohanása, új formákba való változása. Élet és új, halál és régi szinonim fogalmak. A jövő embere folytonos új akcióban kergeti legfelsőbb önmagát, erőszakos és kegyetlen: [*] Noi vogliamo glorificare la guerra, sola igiene del mondo, il militarismo, il patriottismo, il gesto distruttore dei libertari, le belle idee per cui si muore e il disprezzo della donna. Ez az összetömörített futurizmus.
A jövő embere hős, mert a heroizmus az élet lényege. Bátran rohan a pályán elő, melyre ösztönei dobják. Politikában, gazdasági téren, művészetben, mindenütt: harcot keres, mert minden legyőzött ellenség egy új rost az izomban, egy új fellobbanása az életnek. Tigris, mely kegyetlen játékokban éli meg izmai teljes életét. Az élete folytonos hódítás. Énjét abszolút korlátlanul, függetlenül minden moráltól, minden szentimentalizmustól éli meg. [*]
Ez a felséges bestia szereti faját, mert ős ösztönei egybehúsosítják vele. Soviniszta.
Élet-láza folytonosan űzi megújítani az életet, s vakmerő, óriási tettekben dobálja szét magát. Csak az epikai világnak van értelme, az élet legyen folytonos merészség, lázadás, rombolva-alkotás.
Hogy ez a "futurista" általános lelki típus lehessen, hogy a modern ember teljes lehetősége szerint élhesse meg magát, a következő akadályokat kell megsemmisíteni:
1. A múlt. A könyv, amit olvasol, a templom, palota, szoba, melyet nézel, a bútorzat, mely körülvesz, a ruha, mely befed, az ének, mit dalolsz... ez mind nem te vagy, mind tele van itatva őseiddel, őket szívod be mindenütt, elöntik szemedet, és rajtuk keresztül látsz, beszívódnak izmaidba, és általok teszel. Életünk 90%-a nem a miénk: múlt, volt ezerévek életétől bágyadunk beteggé. Sok szép, nagy, merész vár a tevőre, sok szépség a meglátóra, de a múlttól megnadragulyázott érzékeink képtelenek arra, hogy aktuálisak legyenek. Ki kell tiporni, égetni minden múltat a világból, hogy meghaljon a lelkekben. Ez lesz az igazi megváltás, az igazi felszabadítás. A múlt mint örökös reflexió bénítja a tettre ránduló kart, a hazajáró lelkek szkepticizmusa lezsibbasztja a jövőre sárló energiát. Tűz, csákány a könyvtárakra, múzeumokra, mindenre, ami múlt, s az ember az univerzális destrukció vad kéjében szülessen gyermek, hős, szabad jövő-emberévé.
2. Az asszony. A másik nagy betegség, mely a tett férfiát érzelgés, reflexiók, tétlenség betegségére bírja le: az asszony. Az a gerincsorvasztó asszonykultusz, ami most irodalmat, művészetet, életet elönti, megöli a hím életalkotó energiáját. A Sámsonon úrrá lett Delila kiszívja korunk történelméből a potenciát. A jövő emberének a nő csak nemi torna, kiáradó erejének egy gesztusa, mit félrehárít, mikor tesz. Meg kell ölni a nőt mint metafizikát, mert jaj, ha a nőnek spirituális perspektívát adunk.
3. Mindenféle szellemi skolasztika: a tudományosdi, az intelligenskedés, a lelki balhászat. Tégy és ne analizálj. Légy egységes életalkotó akarat, éld magad nagy intuitív villanásokban, ne sorvadj logikussá, psychologussá vagy bármi más fél-élővé.
Jövőt, folyton jövőt teremteni, a múlt örökös rombolásával. A történelemcsináló elem legyen a fiatal, 25-35 éves férfi, ez gyúrja a világot, mert ezek még telítve vannak jövővel. Az elvénült generációt, a reflexióvá aggottakat seperje el a rájok zsendülő élet.
Költészet és művészet [*] legyen ennek a tett-mámoros egyéni erőnek szabad gesztusa. Minta, tekintély: öngyilkosság. Szét kell törni a régi stabilis világ formajegeceit. Nemcsak a költői formákat, hanem a grammatika, a szintaxis kötelékeit is. Tovazúduló életem úgy szökjön szavakba, ahogy neki tetszik. Az igealakok korlátoltsága helyett használjuk az infinitivust, mely az akciót a maga tovasiklásában adja. Ne circumcidáljam az életet a grammatikával! egymás mellé dobott ragozatlan főnevet adják vissza vízióimat. Nincs pontozás, nincs mondat. Égő szókatarakta, mely nagy ritmushullámokba verődve zúgatja a fülbe jövőbe zúgó énem dagályát. Nem értenek meg? Annál jobb. Hisz a költészet csak hódító erőm kinyújtózkodása, s ha nem értenek, mutatja, hogy sikerült magamban egy mintátlan, teljes új életet megvalósítnom.
[+]
[*]
[*]
[*]