Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 24. szám · / · Figyelő
Lakatos László írta ezt a könyvet, azaz hogy összeszedte újságcikkeiből, amit nem mulaszt el megmagyarázni, kimagyarázni s elmagyarázni előszavában, mint ahogy ezt magam is megcselekedtem ilyes alkalmakkor, s megcselekedném nyilván újra, ha sorra kerülne, noha most mosolygok rajta, s igazam van, ha mosolygok. Mert a jó újságíró volna az utolsó, ki könyvbe szedne olyasmit, ami nem volna könyvbe való. Ha könyvet ad ki, azért teszi, mert tudja, hogy egy írói pályának legapróbb jeladásai is megőrizni s együvé valók, mert képet adnak: ha nem is egy dologról és egy világról, de egy íróról. A kép, melyet Lakatos Lászlóról ad, ez az ő kis könyve: a bujkáló költőé, akire illik minden ruha: a politikusé, az etnográfusé, a szociológusé, de aki megismerszik minden öltözet s minden alakosság alatt. A költő beleélő szemével vannak e kis könyvben meglátva, mintegy belülről, a dolgok, azzal az együttérzéssel, mely a költőt mindennel rokonná teszi, amiről beszél. Ahogy a mi udvarunk polgári bizánciságát, ahogy a belgrádi s a balkáni világ szomorú szegény-szagát megérzékíti: az most különösen érdekes. A Lakatos kis könyve megint jel arról, hogy milyen értékes egyéniségek rejteznek a magyar újságírás névtelensége mögött.