Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 24. szám · / · Balázs Béla: A fából faragott királyfi

Balázs Béla: A fából faragott királyfi
(Táncjáték egy felvonásban) [+]
Intermezzó

A királyfi (pedig ott áll egyedül, palásttalan, koronátlan, kopaszan és nézi, hogy táncol el a százszorszép királykisasszony egy fabábbal, melyet ő faragott. És nézi, hogy két keze műve, melyre rárakta saját szépségeit, hogy hírnöke legyen, eltáncolja előle a kedvest, aki pedig bizonyára őt várta, őt kereste csak. [*] Jaj, szegény királyfi. Bizony neked befellegzett. Immár rád is esteledik. Borús, nehéz szürke lesz a táj. Mindennek vége. Leül szegény egy kőre, amelyik ott hever az útszélen és kezébe temeti kopasz fejét. Nem mozdul semmi. Csak a zene mondja: »Nyomorult szerelem. Hitvány királykisasszonyok. Mit ér így az élet?« De semmi sem mozdul. mert legfenékre süllyedt minden, ami csak szállt és lebegett. Bizony olyan ez a bánat, mint egy végtelen egyforma pusztaság, szétömlik rajta a zene, mint az eltévedt szél. Így ül ott sokáig a királyfi és nehezedik rá a nehéz sötétség, talán el is temeti.)

[+] Színházakkal és mozikkal szemben kézirat. Megzenésítve bár vagy anélkül, minden előadási jog fenntartva. A szerző.

[*] * Nem is hinnéd, kedves olvasó, milyen gyakran esik ez meg a bábfaragó királyfiakkal. A szerző.